Rigó László: Kossuth Lajos: Uram Barátom Képviselő Ur! (Kézirattár, Budapest, 1978)

KOSSUTH LAJOS LEVELE CSANÁDY SÁNDORHOZ (írta Rigó László) - Kossuth és a kiegyezés

I. Ferenc József és Erzsébet királyné az 1867-es koronázáskor. politikában, s végre határozottan 1849-cs függetlenségi programot valló, erős és nagy tömcgbcfolyással rendelkező politikai szervezetté alakuljon. O maga is igyekszik a Negyvenkilencz névtelen cikkeiben, illetve hazaküldött leveleiben és üzeneteiben felvilágosítani a politikai közvéleményt az európai eseményekről és az emigráció ezekben játszott szerepéről ; leleplezi a Deák- és a Tisza-párt megalkuvó magatartását, megmagyarázza a „közös ügyes alku" lényegét, rámutatva indítékokra és súlyos következményekre. A kiegyezési törvényjavaslat általánosságban való elfogadása után, de még a részletes tárgyalás, az 1867-es törvény szentesítése és a koronázás előtt, 1867. május 22-én közvetlenül Deákhoz fordul; nyílt levelében - a hírneves Cassandra-levél cz - kérve kéri, ne vigye „a jogfeladás sikamlós meredély érc" a nemzetet, ne mondjanak le otthon a független magyar állani gondolatáról és visszaállításának lehetőségéről. Minden hiába. A kiegyezési aktus lezárul, és Kossuthnak be kell látnia: azzal, hogy az országgyűlés a nemzet nevében elfogadta a kiegyezési törvényt, a nemzet Európa előtt megbékélt a Habsburg-házzal; a magyar kérdés az európai hatalmak és a közvélemény szemében tehát már nem nyitott, megoldatlan kérdés, belpolitikai üggyé, az új osztrák-magyar