Rigó László: Kossuth Lajos: Uram Barátom Képviselő Ur! (Kézirattár, Budapest, 1978)

KOSSUTH LAJOS LEVELE CSANÁDY SÁNDORHOZ (írta Rigó László) - Kossuth és a kiegyezés

dualista államrendszer belső ügyévé redukálódik. Kossuth és a magyar emigráció az európai nagypolitika színpadán nem szereplő többé. Az 1867-es osztrák-magyar alkut Kossuth - történelembölcseleti, politikatörténeti érvekkel és egész politikai meggyőződésével - élesen megbélyegzi, elutasítja. Ekkortájt írott tanulmányai, cikkei, levelei a kiegyezés átfogó és távlatos kritikáját adják. E kritika a lényeges, a meghatározó stratégiai kérdések tekintetében ma is helytálló, egyes részkérdések, metodikai és taktikai mozzanatok megítélésében viszont pontatlan, sőt téves. Kossuth szigorú logikával jelöli meg a magyar kiegyezési koncepció Achilles-sarkát: ,,A mely perezben mérvadónak fogadta el a magyar országgyűlés azon rossz számitású dictatumot, hogy a »birodalom egységének s nagyhatalmi állásának« vélt igényei előtt minden más tekintetnek háttérbe kell vonulni, azon perezben megszűnt ura lenni saját akaratának..." (Levele Bobory Károlynak, Turin, 1870. február 18.) Azaz, a magyar politika irányítói, a hatalomból való részesedés fejében, ,,a társuralkodó nemzet" státusának kétes előnyeiért, a magyar függetlenség, a polgári demokratikus átalakulás és a nemzetiségekkel, a szomszéd, népekkel való megbékélés ügyét eleve másodlagosnak tekintik, és a birodalom mindenkori helyzetének függvényeként kezelik. Magyarország függetlensége ilyen körülmények között csupán megcsonkított, csupán részfüggctlcnség lehet: a kül-, had- és pénzügy közös ügyekként való elismerése és gyakorlása az országot az alkotmányos jogok és biztosítékok legfontosabbjaitól fosztja meg: „Magyarország mindazon magasabb attribútumokból kivetkőztetik, melyek egy országnak állami typust adnak; . . .a legfontosabb ügyekben idegen avatkozástól menten, önállólag nem intézkedhetve, idegen érdekek vontató kötelére akasztatik; ... a nagyon alárendelt szerepre kárhoztatott magyar minisztérium többé teljességgel nem független; . . .ezen jogfeladások mellett a magyar országgyűlés alig lehet egyéb, mint egy megszaporított megyegyűlés." (Cassandra-levél.) A közös ügyes alku - jósolja Kossuth - végig fogja kergetni a nemzetet a jog-, vér- és pénzáldozat lejtőjén. A magyar politikai vezetők - mondja Kossuth -, ahelyett, hogy a néptömegekkel, a nemzetiségekkel és a szomszéd népekkel kötött szövetség.V2