Miklóssy János: „Elzúgtak forradalmai...” (1849–1875) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1991)

(Prága), legtöbbnyire azonban elérhetetlenséget (Bizánc, Prága, Párizs, London, Falanszter). Éva szerepe Ádám oldalán drámai szempontból rendkívül fontos. A túlságosan is ideáinak élő és körükben az élet köznapibb valóságától már-már elszakadó Ádámhoz ő valamely bensőséges, meleg üzenetet is közvetít — a természet üzenetét. Ádám bukásának Éva az oka, de ugyancsak ő Ádám megmenekülésének oka is. A tiltott fa gyümölcse és az öngyilkosság meredélyéről visszahívó anyaság szava: egyaránt Éva szerepéhez tartozik." A Tragédia egyik sokat vitatott jelenete — a Falanszter-szín. Erdélyi János egyenesen a boldogabb emberi jövő, a szocialisztikus eszmékbe vetett hit lejáratását kéri számon tőle. Pedig ez a jelenet inkább a kapitalizmus ad abszurdum vitelének a kifejezője. Antikapitalizmusa nem a feudalizmus ,,idilli-patriarkális" világát áhítozza vissza, hanem a reformkor táplálta remények szertefoszlásán kesereg. A Tragédia lendítőkereke nem a pesszimizmus, hanem a vele szemben álló ember vallomása, aki bízik a munkája nyomán jobbuló világban. A közvélemény Madáchban általában az „egy könyvü" írót látja. És kétségtelen, ha egyéb müvei, A civilizátor (1859) és a Mózes (1860—61) című drámái meg is érdemlik figyelmünket, azok a Tragédia gondolati mélységét, költői szépségeit meg sem közelítik. Ezért vált Madách drámája Pesten és vidéken a magyar színpadok gyakori előadásává. Játsszák külföldön is és fordításai a világ csaknem valamennyi számottevő nyelvén olvashatók.