Miklóssy János: „Elzúgtak forradalmai...” (1849–1875) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1991)

Heckenast Gusztáv, a jeles kiadó egyik legelterjedtebb napilapunkat, a Magyar Sajtót bocsátja — eszméit propagálandó — Vajda rendelkezésére. A Magyar Sajtóban élt is a becsvágy a Pesti Napló teoretikusainak ellenlábasává válni. Ehhez azonban — Vajda és Zilahy Károly kivételével — hiányzott a számban és felkészültségben szükséges munkatársi gárda. Kis számú volt még az a réteg, amely számára mondandójukat címezték és érvanyagukban az elutasítás erőteljesebb színeket kapott, mint a soron következők felvázolása. A szerkesztő megnyilatkozásai társadalmi téren radikálisabbak, politikai-közjogi síkon engedékenyebbek az akkor, itthon kötelezően elfogadottnál. A nemzeti egység megbontásával vádolják politikai és irodalmi ellenfelei azért, hogy a „szegényebb középrend" törekvései szószólóját és a szerveződő irodalmi ellenzék vezérét népszerűtlenné tegyék. Az ellene megrendezett országos bojkott elől Vajda Bécsbe távozik. A magyar udvari kancelláriánál, hazatérve pedig a Helytartótanács elnökségén vállal hivatalt. A kiegyezés létrejötte után a radikálisabb közjogi ellenzékben, a parlamenti szélsőbalban véli demokrata elvei letéteményezését (Béccsel szemben táplált korábbi, „jozefinista" illúziói revíziójaként) . A nemzetközi helyzet adott körülményei közt — szerinte — a Deák-párt a kiegyezési törvényekben foglaltaknál jelentékenyebb eredményeket is elérhetett volna — Ausztriával szemben. Vezércikkei, a publicista Vajda legérettebb alkotásai, a szélsőbal orgánumaiban, a Magyar Újságban és A Nép Zászlójában jelennek meg az évtized fordulóján. Azután csalódnia kell. A szélsőbal, legalábbis többsége, csak közjogi ellenzék, a társadalmi elvekben nem különbözik a kormánypárttól, személyi ellentétek mellett ez az oka szakításuknak. Kratochwill Georgina - Gina -, Vajda János szerelme. (L. Angerer felvétele PIM ltsz. 4359.)