Miklóssy János: „Elzúgtak forradalmai...” (1849–1875) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1991)

Szülővárosa, Komárom meghatározó szerepet játszott Jókai művészetében. Regényei sokaságának kimutathatóan Komárom, a régi Magyarország egyik legszínesebb és legélénkebb gócpontja a színhelye. A városban az egész ország képviselve volt: a gazdag kereskedő polgárság, az előkelően visszahúzódó nemesség, az ipart űző puritán kispolgárság és a kékruhás módos parasztság. Telt a kultúrára is. Péczely József 1789-ben Mindenes Gyűjtemény címen lapot alapít a magyar nemesség, s még inkább asszonyai olvasásra szoktatásának szándékával. Az orgánum körül csoportosultakat rövidesen Komáromi Tudós Társaságként tisztelik országszerte. Jóllehet a folyóirat Jókai fiatalsága idején már nem él (1792-ben szűnt meg), de hatása munkál a múló évekkel is. Pápa és Kecskemét (itt jogot hallgat) az íróvá érés és (ami ezzel egy) a Pestre érkezés megelőző stációi. A fiatal Jókai Vörösmarty és Shakespeare művészetét és a francia romantikát követi korai írásaiban, erről első novelláskötete, a Hétköznapok (1846) is tanúskodik. 1847-ben átveszi Frankenburg Adolftól az Életképek szerkesztését, s a lap irányítása alatt a radikális ifjúság, a Fiatal Magyarország irodalmi orgánumává válik. A forradalom kezdetén Petőfi oldalán találjuk. A vele való tartalmas barátság a pápai református kollégiumban kezdődik. Útja 1848 decemberéig fut egy sínen a szélsőbal képviselőivel. A katonai vereségek, no meg a radikálisok túlzónak ítélt követelései, az egyezkedni kívánó békepárt soraiba vezérlik Jókait. A birtokos nemesség nemzetmentő, polgárosodást teremtő hivatásának illúziójában velük osztozik. Az ő koncepciójukat népszerűsíti 1849 elején létesült újságjában, az Esti Lapokban is. A forradalom veresége után rejtezkednie kell. Felesége, Laborfalvy Róza, a Nemzeti Színház ünnepelt művésznője szerez számára olyan menlevelet, amilyet a Komáromnál kapituláltak kaptak. Ettől függetlenül egy ideig még Sajó álnéven publikál Szilágyi Sándor folyóirataiban. A forradalom — vízválasztó Jókai művészetében, mindezt maga is érzi. „Elhagytam — írja — a beteges fantázia agyrémeit, s a hozzájuk illő bombasztos irányt: törekedtem az élet igazi alakjait megtalálni, s olyan nyelven írni, amelyen a nép beszél". h» iehkji Mi--' (lAt>-*<n Jókai Mór Szigligeti Józsefhez aláírt kötelezvénye 1857-bóí. (PIM Kézirattára ltsz. V.3917.)