Miklóssy János: „Elzúgtak forradalmai...” (1849–1875) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1991)

Forradalom után „KI FOG TÖBBÉ MAGYARUL OLVASNI?" „Este érkeztem Szalontára — idézi a Világost követő napok emlékét Degré Alajos —, kifizettem a fuvarost, kis bőröndömet kezemhez vettem, s elindultam Arany Jánost felkeresni. Kis parasztféle házban versírásnál találtam. Elcsodálkoztam, hát ez azt gondolja, hogy lesz még Magyarország? lesz magyar olvasó? Oh! Ö nem látta, mint lett mindennek vége! hisz a nemzet virága le van aratva, a családi tűzhelyek kipusztítva. Magyarnak lenni üldözendő bűnt képezend. Ami megmarad, csak töredék; a zöme kimenekült, fogságban van, s német katonának besoroztatott. Kinek írsz? ki fog többé magyarul olvasni? Végre is írok magamnak, kedveseimnek, s aztán meg nem is egészen úgy lesz az, mint elkeseredett lelked látja! " Irodalomtörténeti kézikönyvünk a második világháború pusztításához hasonlítja azokat Lötz Károly rajza nyomán Marastoni József: Petőfi halála, 1863. (Litográfia, 40,8 X 58,1 cm. PIM. ltsz. 57.194.1.)