Kerényi Ferenc: Petőfi és kora (1842–1849) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1993)

A lírai forradalom kritikai fogadtatása Vahot Imre, a Pesti Divatlap szerkesztője lapjában az első, modern értelemben vett reklámhadjáratot folytatta segédszerkesztője mellett. Nem csupán esztétikai gyönyörködésből, emberi jóságból, mecénási bőkezűségből, hanem — amint azt a János vitéz kiadójaként meg is mondta: ,,. . . rám nézve sokkal jobb, ha ezen műből bejöhető nyereség az én tárcámba szivárog. . ." Hasonló volt a helyzet magával a lappal is, ahol egyre többen keresték Petőfi új verseit. Kezdetben úgy tűnt, a kritika szinte egységesen kezeli a liberális esztétika formuláját, hogy ti. a költészet a valóság megnemesített ábrázolása, a népköltő pedig a népdalok megnemesített változatát műveli. Vahot sem érvelt másként a János vitéz mellett, az érdekegyesítés nagy költői tetteként ünnepelte: ,,. . .kétszeres érdeme az, hogy nemcsak a művelt olvasó magasabb igényeit elégíti ki, de könnyen érthető, népies előadásánál fogva a köznépnek is gyönyörködtető olvasmányul szolgálhat." Mihamar kiderült azonban, hogy a liberális esztétika látszólagos egyöntetűsége mögött nagyon is különböző ízlések, érdekek, indulatok húzódnak meg. Kiderült már 1844-ben, hogy van, aki csak értetlen, és semmit nem fog fel A helység kalapácsa stílusbravúrjaiból