Kerényi Ferenc: Petőfi és kora (1842–1849) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1993)

jában sok tekintetekből ki nem nyomathatják, segédkarokkal ápoltassanak." A költészet terén Petőfi Sándor és pályakezdő kötete, a Versek lett az első kedvezményezett. A kiadás alapjául — s ez is az idők változását mutatja — pedig immár nem valamely főrangú mecénás aranyai szolgáltak, hanem egy pesti szabómester, bizonyos Tóth Gáspár megelőlegezett hatvan forintja. Petőfi alkotói műhelyének egyik alapvető sajátossága, hogy az akár időlegesen is stabilizálódó körülményeket művek sokaságával viszonozta. 1844 mindjárt három kötetet jelentett: a megjelenés időrendjében A helység kalapácsát (október 27.), a Verseket (november 10.) és a János vitéz megírását (megjelent 1845. március 6-án). Ezáltal lett ez a négy és fél hónap az irodalmi népiesség lírai-művészi forradalmának, a .,népköltő" megszületésének időszaka. Igaza volt Eötvös Józsefnek, amikor ezt írta: „Nem emlékszem irodalmunkban senkire, ki első föllépése után oly rövid idő alatt a közfigyelmet magára vonta volna, mint Petőfi." 1845 elején valóban megszülettek már az első zenésítések Szénfy Gusztávtól, Egressy Bénitől; Dux Adolf tollából az első német fordítások is. Elsőként (1845. április 22-én) a pozsonyi Pannoniában a korai évek legnépszerűbb darabja, a Megy a juhász szamáron. . .: „Sitzt ein Juhász auf dem Esel. . ." Felvidéki útján a költő személyesen is tapasztalhatta közkedveltségét: „Néprománcomat a szamárról mindenfelé éneklik, énekelték most a gömöri restauráción még a kortesek is. . ." WÊÊ Franz Eybl: Kossuth Lajos, 1842. (Litográfia. 32.8x23,5 cm. MNM MTKcs ltsz. 2071.) Barabás Miklós rajza nyomán Axmann József: Frankenburg Adolf, 1860. (Acélmetszet. 15,6x10,3 cm. PI M ltsz. 59.774.1.)