Taxner-Tóth Ernő: Kazinczy és kora (1750–1817) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1987)

Eredmények

Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) költői jelentőségének kifejtése szétfeszítené e kiállítási vezető kereteit. Nagyságán semmit sem változtat Kazinczy ellenszenve. Pedig a Pályám emlékezetében kemény szavak olvashatók: „Nekem balul vevék csudálói, hogy ítéletemet dietai Muzája s egyéb dolgozásai felől, melyeket nevökön nevezni is kín, kimondtam." Kín, mert azok „mázolások", „fertelmek". „Nagy része a Csokonai vétkének csak annyiban övé, hogy mindent ada mit tőle kívántak; s talán még inkább az, hogy tovább nem élt, s vétkeit meg nem igazíthatá, igazíthatatlan darabjait el nem égeté". Nincs szükség arra, hogy Csokonainak itt szolgáltassunk igazságot. Érdemes azonban egy pillantást vetni az ellentét lehetséges okára. 1793 Csokonai Vitéz Mihály levele Csépán Istvánnak. (1799. PIM Kézirattár V. 4713/228.) 56