Horváth Iván - Kőszeghy Péter: A reneszánsz és a barokk kora (1550–1750) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1986)

Bevezető

bak, Zrínyi, Tótfalusi, Rákóczi, Mikes távolabbra láttak, és éppenhogy az európaizálódást tartották a legsürgetőbb feladatnak, a vidékiesség e korszak irodalmában lépett föl először öntudatosan, támadóan. Az irodalmi művek többnyire az egyházi, politikai, pedagógiai intézmények szükségleteinek kielégítésére készültek, s ennek megfelelően túlnyomó többségben voltak köztük az épületes, pártos, tanulságos olvasmányok, s alig-alig íródtak olyanok, amelyeket olvasójuk csak úgy, saját gyönyörűségére lapozgathatott volna. Nem is igen voltak ilyen igényű olvasók, s így az elkülönülő irodalmi intézmény s vele az irodalmi célú irodalom sem alakulhatott ki. (Néhány öntudatos író, Balassi, Rimay, Zrínyi ugyan kísérletet tett ennek megteremtésére.) A régi magyar irodalom tehát igencsak mostoha körülmények között formálódott. S épp ez a bátorító, vigasztaló tanulsága a régi magyar irodalom tanulmányozásának: hogy ennyire kedvezőtlen helyzetben is mily nagy értékek jöhettek létre. Ezeknek szenteljük kiállításunkat. Nemcsak a remekművek jól ismert alkotóinak, hanem a nagyközönség által kevésbé számon tartott íróknak is.