Horváth Iván - Kőszeghy Péter: A reneszánsz és a barokk kora (1550–1750) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1986)

A reneszánsz

A RENESZÁNSZ Virágénekek Buda eleste és Magyarország három részre szakadása súlyos csapást mért a hazai reneszánsz művelődésre. Az építészet és képzőművészet mellett a latin nyelvű, tudós, humanista irodalom is megsínylette az idők változását. A gyorsan elteijedő reformáció, majd a kibontakozó ellenreformáció ugyan gazdag irodalmat hozott létre, és döntő szerepe volt abban, hogy a magyar reneszánsz második szakaszában a legfontosabb művek többségét immár nemzeti nyelven írták, de a vakbuzgó vallásosság nem minden hagyományos műfaj továbbélésének kedvezett. A virágének-mondást például a katolikusok és a protestánsok egyaránt tiltották. Egy 1583-ban megjelent papi segédkönyv azt ajánlja, hogy a pap ezeket a kérdéseket tegye fel gyóntatáskor: 1. Voltak-e szivedben testi és buja gondolatok? Adtál-e magadnak okot afféle gonosz gondolatokra vagy tekénteteddel, vagy más képpén? 3. Gyönyörködtél-e, és maradtál-e meg sokáig afféle gondolatokban? 4. Volt-e el végezett akaratod létei szerént is meg mivelni az ollyan meg gondolt gonoszt? 5. Szölottál-e, avagy hallgattál-e rút és ondok parázna beszédeket? 6. Éneklettél-e, avagy hallgattál-e virág énekeket, mellyekbe testi szeretetről és buja dolgokrúl volt emlékezet? 8. Táncba szólót tál-e annak, a kivel táncoltál, ollyat valamit, ki tisztaságnak és jó erkölcsnek ellene volna? 9. Gyakoroltál-e vagy vendégségeket vagy egyéb helyeket az végre, hogy szeretődet láthatnád, avagy szeretőt találnál magadnak? 10. Mutogattad-e, és cifráztad-e magadat, hogy valakinek szeme akadna rajtad? 11. Ingerletted-e testedet illetéseddel vagy másképpen gonoszra? 12. Csókoltál-e valakit gonosz végre avagy testi szeretetből? 13. Vétkeztél-e paráznaságban? És, ha vétkeztél, miképpen, micsoda rendbeli és állapotbeli személlyel? Hányszor? A virágénekek jórészt elvesztek, s ma a Balassi előtti szerelmi lírát alig egy-két nyúlfarknyi szövegből, töredékből ismerjük. A legkorábbi, melyet még a XV. század végén jegyeztek le: Virág, tudjad, tűled el kell mennem, És te iretted kell gyászba ölteznem. Egy táncszó, talán 1506-ból: Supra [latinul:' Fel!'; vagy 'Zsuppra!'], aggnő, szökk fel, kabla [—kanca , 'kurva'], Haza jött firjed, tombj [=táncolj], Kató, Az te szip palástodban, Gombos sarudban, Haja, haja, virágom! 5