Horváth Iván - Kőszeghy Péter: A reneszánsz és a barokk kora (1550–1750) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1986)

A reneszánsz

Esztergom ostroma (1594). E város falai alatt kapott Balassi halálos sebet. (W. P. Zimmermann rézkarca. 53X40 cm. MNM Tört. Képes. T. 4212.) 23 Pásztori komédiájában és különösen szerelmi költészetében a XVI. századi európai líra eleven hagyományához, a petrarkizmushoz kapcsolódott, de ugyanakkor e szerelmi költészet — talán mivel hasonló, magyar nyelvű, közvetlen előzményekre nem támaszkodott — a századokkal korábbi trubadúrokéra szintén emlékeztet. (Azt idézi a lovagi életeszmény magas erkölcsiségét hirdető nevezetes Katonaéneke is.) íme egy ifjúkori éneke, „kit egy násfa felett küldett volt szeretőjének, kire pellikán madár volt feljegyezve": íme, az pellikán az ő fiaiért Mint szaggatja szívét azoknak éltekért, Csak hogy élhessenek. szívéből ont ö vért. Tekinthetsze mellyét, nézd, mely igen veres, Fiaihoz szíve mégis mely szerelmes, Hogy meghalni érte kész és nem félelmes. Ez oktalan állat ha ezt cselekeszi, Én hát szeretőmért szánjak-é szenvedni, Ki szerelmemet szerelmével fizeti? Megvagyon jutalma és szolgálatomnak, Nem mint az pellikán szörnyű halálának, Ki életét kárban adja fiainak. Azért életemnek kinyílt szép virága, Legyen már csak neked egyedül ajánlva Az én hív szolgálatom teljes mivolta. Viseld egészséggel ez kis ajándékot. Ne nézd ez kis dolgot, de nézd te szolgádot, Ki te szerelmedért mindent hátrahagyott.