A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Legkedvesebb képem

aztán úgy hozta, hogy a Tóth Menyhért-Lándori Angéla művészházaspárral meghitt baráti kapcsolatba kerültem. Menyus bácsi halála után özvegye engem bízott meg a művészi hagyaték ápolásával, s mintegy „fizetségül" egy kis gyűjteményt hagyományozott rám. így került hozzám az Angyali üdvözlet című festmény. A mester életművének hathatós megismeréséhez sok kérdésemre a feleletet őstörténetünk, magyarságtudományunk tanulmányozása során kaptam meg. Igy lett számomra világos, hogy a művész az eredetileg vallásos témát miért éppen úgy „profanizálta", ahogy tette. Láthatjuk, képi világának semmi köze a nagy elődök - például Giotto, Fra Angelico, Leonardo, Grünewald, Tintoretto, Greco és mások - hagyományos, a tételes valláson alapuló, szinte ismétlődő megfogalmazásaihoz. A festő, hűen elveihez, kevés eszközzel sokat mond. Korszerű, új tér-, alak- és tárgyábrázolásával egy ősi, természetelvű szemléletet idéz fel már-már gyermekien naiv módon, úgy, hogy közben mondanivalójában a legmagvasabb filozófiai-mítoszi tartalmakat hordozza. Tóth Menyhért e munkája a huszadik századi magyar festészet utolsó harmadának kiemelkedő alkotása. ZSELLÉR JENŐ TÖRZS ÉVA (1914-1987) Munkásfiú / 1934 k. olaj, vászon - 72x58 cm - J.n. Törzs Éva férjem édesanyjának, Tevan Margit ötvösművésznek jó barátnője volt, így ismertem meg 1962-ben. Bár műtermében sokszor jártunk, munkáit nem szívesen mutatta meg. Ennek visszahúzódó természete mellett az is oka lehetett, hogy akkoriban már nagyon keveset festett. Törzs Éva 1931 és 1934 között Szőnyi István tanítványa volt. Az ünnepelt színész, Törzs Jenő leányaként jólétben nevelkedett. Szociális érzéke, empátiája az elesettek iránt és lázadó természete a baloldalhoz hajtotta, és a harmincas években csatlakozott a Szocialista Képzőművészek Csoportjához. Munkásfiút ábrázoló képe, melyet a művésznő halála után élettársa ajándékozott nekünk, ebből az időből, a harmincas évek derekáról származhat. Választhattunk a hátrahagyott - nem túl sok - kép közül. Férjem gondolkodás nélkül ezt a képet választotta: bizonyára a belőle sugárzó áhítat és a kép eszköztelen monumentalitása fogta meg. Azóta is valahány barátunk látta nálunk, rácsodálkozott az alig ismert festőnő kitűnő képére. Fontosnak érzem, hogy Törzs Éva életéről annyit még elmondjak, hogy a háború utáni években őszintén hitt az igazságosabb világ eljövetelében, hogy aztán annál keservesebben csalódjon. Az ötvenes évektől szinte alig festett, csak néhány művészbaráttal tartotta a kapcsolatot. Rossz anyagi körülmények között élt: egy időben „szitanyomat-színezésből" tartotta el magát, amit a Művészeti Alap tett lehetővé jövedelem nélküli festők számára. Szinte teljes ismeretlenségben halt meg 1987-ben. ENGEL TEVAN ISTVÁNNÉ TURCSÁN MIKLÓS (1944) Sivatag / 1987 olaj, vászon - 112x79x79 cm - J.b.l.: Turcsán 87 „A levegő örök, a tűz, a fény a mérleg, a billenő hegyen a tér sziklája áll, mint mértani idom, amelybe zárva él egy madár és énekel tízezer éve már...." Turcsán eme képe lélegzetelállítóan vonz immár húsz éve. Lebegnek, élnek, égnek a térlapok, a kiterjesztett madárszárnyak és fölső fények. Kavarog a kép. Föl. Nem érdekelt a cím, midőn birtokomba került a festmény, noha benne volt a sivatagból fölszálló forróság fölhevítő, már-már délibáb ereje, mely fölfordítja még a madarat is, pedig nincsenek is a képen. És mindenekfölött gyermekkori Szentlélek-Rákosfalvámat idézte eszembe, hol galamb alakjában billegett kölyökfejem fölött a csöpp Szent Istvánocska-templomunkban az Isten. Hullámzott, megragadott, s én álltam, térgyepültem az idő Jordán fogócskájában, alias J. Kr. a Keresztelő keze alatt. Turcsán pazar festő, Fónyi és Barcsay tanítványaként hamar odahagyta azt a realitást, melyet maga átszellemesített a gimnazista korától szeretett Van Gogh-jával s főleg Modigliani-jával, szava szerint hogy az alakok elszerelmesedve-elnyúlva is megmaradjanak földi erotikájukban. Aztán Turcsán nagyon sokat tanult a román kori festményekből, épületmozdulatokból, a szobrok angyalos redőiből, hol az absztrakció valami földiesen valós táncba kezd. S mindezt olyan elevenen, ahogy Picasso életöröméből leste-tanulta, így nem lett bűnösen és hiábavalóan absztrakt - égi-földi lett. Én meg csak ülök a kép előtt és lebegek. Alfázok netán? Hova, barátaim? Föl? Hova? „A síkok össze vissza zárnak csapásaként egy nagy madárnak a piramisok tetején Szentlélek lettem én." GYURKOVICS TIBOR VAJDA JÚLIA (1913-1982) Önarckép kék háttérrel /1950 pasztell, papír - 400x300 mm - J.n. Vajda Júliát, Julika barátnőmet fiatalasszony-korától ismertem halála napjáig. Kivételes, életre szóló barátság. Ma is él bennem. A képei is. Három olyan képe, festménye van a házban - amelyik ő. Ez az itt kiállított bevallottan ő. „Hosszú az orrom, látod?" - mondta, amikor átadta. „Hosszú és szomorú, mint én". A másik képe egy szentet ábrázol, a lehetetlen dolgok védőszentjét. Az arc belülről ég. Az egész kép vörösen izzik - és csorognak a könnyei. „Ez belülről vagyok én" - mondta. Ennek is hosszú az orra. A harmadik szelíden szomorú. Igy élek Julika képeivel. Reggel első pillantásom az ikonosztáz bal oldalán levő vörösen lángoló képre esik. (Különös, az ikonok más képet nem tűrnek meg maguk mellett). Ez a kék a legjellemzőbb szerintem. (Sok más önarcképet is festett, rajzolt.) A Kit szerettem? Mit szerettem? című könyvem borítóján is ez van. Szeretem. A róla készült könyvben is benne van. Néha mint képet, máskor mint Julikát nézem. Júlia a képen vagy a kép önmagában? „Ki mint vízesés önnön robajától / elválsz tőlem és halkan futsz tova" - mostanában kísért József Attilának e két verssora. Miklós, Mészöly Miklós pedig azt írta róla: „A szelídség könyörtelen mágiája". A kép persze kettőnkké volt - noha Julika nekem adta. De akkor minden kettőnké volt. Miklós már nem él. (Mármint itt.) A kép tulajdonjogilag most csak az enyém. De van egy másik dimenzió is, ahol a képnek nincs személyes tulajdonosa. MÉSZÖLYNÉ POLCZ ALAINE VASARELY, VICTOR (1908-1997) [Albatlec] / 1930 k. papír, kollázs - 615x615 mm - J.j.l: Vasarely Vasarely e korai és abszolút ritkaságnak számító kollázsa gyűjteményem egyik legkedvesebb darabja. Talán azért is, mert ezen az ifjúkori kompozíción több olyan karakterisztikum fölfedezhető, mely a későbbi Vasarely optikai művészetére jellemző. A kollázst a Vasarely-család egyik tagjának közreműködésével sikerült megszereznem. Később megmutattam Szentjóby Tamásnak, aki korábban külföldön egy hatalmas képgyűjteményt kezelt, s munkája során sok Vasarely-alkotás is a kezébe került. Igy már nemcsak a jobbra lent olvasható szignó, hanem szakértői vélemény is igazolja a mű eredetiségét, a Vasarely-életműhöz tartozását. GÖRGÉNYI FRIGYES VASZARY JÁNOS (1867-1939) Bolgár katonák /1916 vegyes technika, papír - 455x320 mm - J.j.f.: Soldati bulgaire Scopje 1916 II /6. Vaszary Az első világháború kirobbanásakor Vaszary János önként jelentkezett katonai szolgálatra. A harcok végéig haditudósítóként, hadifestőként dolgozott. A döbbenet erejével hatott rá, amit a fronton látott. Képei nem csupán műalkotások, hanem a kor megrázó dokumentumai is. A hadifestők 1915-ben rendezett