A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Legkedvesebb képem

iiHMHnmuiii IRUilllMll imiiiutMiuflii WHwaniaiiii IlUnHIIMIH Molnár Vera: 100 trapéz / 1975 kiállításán munkái fölött ez állt: „Vaszary János képei - festői dokumentumok a háborúról". 1916-ban a Balkánon tartózkodott. A bolgár, szerb, bosnyák katonák, foglyok, menekülők, a kiszolgáltatott kisemberek érdekelték. Háborús képeit Kassák Lajos háború ellenes propagandát folytató lapjában, a Mában is bemutatták. A most kiállított képén egy nagyobb katonai egység négy katonáját látjuk, egy tisztet és három bakát. Előírás szerinti menetoszlopban masíroznak. Mintha nem is háborúban lennének, hanem csak egy díszfelvonuláson. A meglepően derűs színek is ezt erősítik: a katonák okkersárga zubbonya, a piros vállpántok, az ég kékje. A katonák arca és tartása azonban árulkodó. Feszültségről, elszántságról tanúskodik. Az első katona talán kissé ijedt is. Mind a négyen harcba vonulnak, ölni mennek, vagy talán ők esnek áldozatul. A képet az egyik vezető antikvárium tulajdonosától vásároltam több más kiváló grafikával együtt, csomagban, mintegy két éve. Az antikvárius egy előttem ismeretlen gyűjtő örökösétől vette meg az anyagot. Valószínűleg nem túl gazdag, de érzékeny, művelt és kitűnő szemű volt az eredeti tulajdonos. Miért szeretem Vaszary e művét? A képen feszültség van, dráma. Ezek a katonák nemcsak masíroznak. Csatába mennek, ahol a tét az életük. Vaszary jó művészként ezt a drámát kevés eszközzel érzékeltetni tudja. Képe láttán ma is az jusson eszünkbe, talán mégis próbáljuk megérteni egymást. KERTÉSZ CSABA ORSZÁG LILI /1926-1978/ Ima a halottakért / 1968 olaj, farostlemez - 60x49 cm - J.j.l.: Ország Lili A történet rövid: 25. házassági évfordulónkra vettük egymásnak a képet férjemmel 1973-ban. Németh Lajos - kedves barátunk és munkatársam a Művészettörténeti Kutatócsoportban vitt el minket Ország Lilihez, s ott választottuk ki ezt a képet. Sz. H. SOMOGYI JÓZSEF /1916-1993/ Fekvő akt /1976 akvarell, papir - 430x600 mm J.b.l.: Editnek, sok szeretettel bűntudattal a sok elmulasztott óráért; de az idő nálunk nem számit Somogyi Jóska 1976. III. 25. Somogyi József kedves, bájos ember volt, de az idővel nem tudott gazdálkodni. Mennyit jártam utána, hogy a műcsarnoki kiállításomon Őt is szerepeltessem! Mindig készséges, kedves volt, csak a megbeszélt időben nem lehetett megtalálni. Hol Aczél hívatta, hol aznap népfront elnökségi ülés volt, amiről majd megfeledkezett, hol az Elnöki Tanács ülésére kellett váratlanul elmennie és így tovább. Tetten értem, amint epreskerti műterme ajtajában hagyott üzenetemet bűntudatos arckifejezéssel böngészte: „Én még férfi után ennyit nem mászkáltam." Most nem menekül - léptem oda hozzá. - Edit, mennyire szégyellem, magam - mondta zavart kedves mosolyával, és magyarázta a bizonyítványát a Mester. MOLNÁR EDIT VERESS PÁL (1920-1999) Kettős bálvány II. /1994 olaj, farostlemez - 100x80 cm - J.n. A tragédiákkal súlyos megrázkódtatásokkal, nyílt és elfojtott konfliktusokkal terhelt közép-európai színtéren formálódott Veress Pál életműve. A negyvenes években tradicionális témákat hagyományos eszközökkel feldolgozó alkotásokkal indult a pálya, hogy aztán visszavonulás és a hallgatás hosszú periódusát megtörve a hatvanas évek második felében a „bálvány-képekkel" teljesedjen ki. A festő 1969-ben lépett először nyilvánosság elé az archaikus múlt emberszerű alakzatait idéző, megjelenítő alkotásaival. Mindvégig ezt a titkokkal, rejtelmességekkel áthatott médiumot kutatta, analizálta. A bálványok szinte kizárólagos jelenlétének kulcsát magától a művésztől kaptuk meg, aki egy beszélgetésben így fogalmazta meg alkotói koncepcióját: „A bálványok arra kellettek nekem, hogy - kiábrándulván a festészet hagyományos témáiból és eszközeiből, de nem tudván szabadulni hagyományos formájától, a keretbe foglalt, falra akasztott képtől - mindenféle határok között a senki földjére kerülhessek, azaz több értelmű, mindenkinek más olvasatot kínáló képeket csinálhassak. A bálványok az isteni és emberi, állati és növényi, sőt szerves és szervetlen lét határán léteznek. További ellentétpárok, amelyeket egyesíteni próbálok bennük: ábrázolás és absztrakció, klasszikus és groteszk, fájdalom és humor, mozdulatlanság és dinamizmus, a mozgás lehetőségének jelzése." Az 1994-ben festett Kettős bálvány szervesen illeszkedik e határozott festői program szellemében megszületett műsorozatba. A síkszerűen komponált, sötétbarna háttér előtt megjelenített, két vertikális tengelyre fölfűzött antropomorf alakzat „teste" szabálytalan foltokból, mozaikszerűen, kék és sárga színnel kiemelten épül fel úgy, hogy egy női és férfialak képi sugallatát hordozza. A foltkonstrukció-alakok kapcsolatára mozdulatok és mozdulatlanságok gesztusai utalnak. Az egyediségek és általánosságok, a konkrétumok és az elvonatkoztatások, az időtlenségek és jelenidejűségek együttese, szintézise teremti meg, bontakoztatja ki a mű különösségekben játszó érzéki szépségeit, éleszti átélhetővé izgalmas szellemi feszültségeit. Az életmű e kiemelkedő jelentőségű darabja Veress Pálné Deák Éva ajándékaként 2000-ben a Széchenyi Művészeti Akadémia Kortárs Képgyűjteményébe került. Az adományozó a két egymásért élő ember összetartozását kifejező festményt ma is mint legkedvesebb képét tartja számon. WEHNER TIBOR A kiállítást rendezte, a katalógust szerkesztette: Csaplár Ferenc 2005. június 25 - szeptember 4. KASSÁK MÚZEUM ÉS ARCHÍVUM • 1033 BUDAPEST • FŐ TÉR 1. Felelős kiadó: Ratzky Rita Fotómunkák: Gál Csaba, Dobóczi Zsolt © Szövegírók, Hungart ISBN 963 218 562 5