A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Legkedvesebb képem

imádott feleség nemcsak állandó modellje volt férjének, hanem pótolhatatlan támasza is. Mimi elhunyta után a festő rendkívül rossz lelki és fizikai állapotban élte le hátralevő éveit. Szentkuthy nagyon közeli jóbarátként tisztelte Frank Frigyest, nagyra értékelte Mimi szépségét, jóságát, szerénységét is. Gyakran összejártak, hosszú beszélgetéseket folytattak a modern művészetről, napi politikáról, „karakterológiai pletykákról", ahogy ők nevezték. A Frivolitások és hitvallások című önéletrajzi interjúkötetben (1988, Magvető Kiadó) Szentkuthy úgy emlegeti Mimit, mint akinek legfőbb tulajdonsága az volt, hogy „nagyon szeretett". Mimi gyönyörű nő volt: hosszú, dús, fekete haj, hatalmas fekete szemek, még világosabbra púderozott, hibátlan fehér arcbőr, mindig vadul pirosra festett ajkak. Frank Frigyes ezt a szépséget gyakran fantáziás témájú portrékon örökítette meg. Ezen a festményen azonban a modell nem istennői szépségként, hanem zilált vonásokkal, vad expresszionista ecsetvonásokkal van ábrázolva. 1999 táján Szentkuthy egy kéziratban maradt, 1949-ben írt regényét rendeztem sajtó alá (Bezárult Európa címen jelent meg 2000-ben a Magvető Kiadó gondozásában), és egyszer csak hosszú oldalakat fedeztem fel benne hol álnevekkel, hol álnevek nélkül Frank Frigyesről, Mimiről (itt Candelaiaként szerepel), nem is egy Mimit ábrázoló festményről, barátságukról, a háború utáni - hol kicsit reménykedő, hol szorongó, de mindenképpen zaklatott - hangulatot árasztó beszélgetéseikről. Nagy élmény volt átélni, ahogy ez a több évtizede elmúlt barátság nagy részletességgel, frissen a jelenben bontakozott ki a kéziratból. Nagyon szeretem ezt a művet, mert egy nagyon mindennapi témájú képről egy szinte extatikusan szakrális leírás, tömören megfogalmazott szubjektív értelmezés fakadt ki az íróból e festmény láttán, ezzel mélységekig ható jellemzést adva saját látásmódjáról, Mimivel szövődött barátságáról és Frank Frigyes változatos stílus-palettájáról. íme az idézet a Bezárult Európa című Szentkuthy-regényből: „Mennyit változott ez az arc az életben, mennyit változott vele együtt, mint a fa és árnyéka egymás mellett, a nőt szinte percről percre megörökítő festő stílusa! Ezen a hallbeli képen Candelaia arca szinte a szenvedő Krisztus mellé emelkedett: fésülködik, de a keze is, a fésű is tudatos ormótlansággal van ábrázolva, mintha nem is kozmetikáról volna szó, hanem a vérző töviskorona felrakásáról, mintha nem is a tükörnek vagy bálnak igazítaná keservesen bomló fekete haját, hanem olajfás Krisztusként a keserű angyalnak mutatná vádló panasszal és kérdő szemrehányással meddő asszonyi ékét, a halál terhes szurkát a testén. Félrehajtja fejét, de nem kacérságból, hanem könnyező nihilizmussal: Szűz Mária, a bánatos Magdolna és a horkoló tanítványok között agonizáló Krisztus három személye és jelleme olvad együtt a képbe, mintha embernek lenni és halálfélelemben vért izzadó Krisztusnak lenni egyértelmű dolgok volnának." TOMPA MÁRIA FUTÁSFALVI MÁRTON PIROSKA (1899-1996) Tulipános csendélet / 1932 k. olaj, vászon - 94,5x74,5 cm - J. n. A fenti képet az 1960-70-es évek fordulóján kaptam ajándékba alkotójától. Az ajándékozás jelentőségét és örömét növelte számomra, hogy a művésznő általában is igen nehezen vált meg kedves munkáitól, s ezt a darabot különösképp szerette. A Tulipános csendéletet több kiállításon szerepeltette, s ez a műve reprezentatív darabja maradt a halála után rendezett hagyatéki kiállításoknak is. SÓDORNÉ NAGY EMESE GADÁNYI JENŐ (1896-1960) Napraforgók / 1946 k. olaj, karton - 31x44 cm - J.j.l.: Gadányi Jenő A Napraforgókat édesapám, Gadányi Jenő festette. Minden születésnapomra választhattam egy képet, így került hozzám több másikkal együtt. Sokáig díszítette szobám falát, jó volt rápillantani, szeretem színeit, formáit: egy csepp természet. Békásmegyerre emlékeztet, ahol mint fiatal lány éveket töltöttem szüleimmel és testvéremmel. RAINERNÉ GADÁNYI ÉVA Bene Géza: Babi fotelben /1940 Frank Frigyes: Fésülködő Mimi / 1945 k.