A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Legkedvesebb képem

Halász Ferenc: Hölgy /1920 GADÁNYI JENŐ (1896-1960) Zsennyei ősz /1955 olaj, karton - 60x80 cm - J.j.l.: Gadányi Jenő 955 A kép mindig is a műteremben volt - anyai nagyapám, Gadányi Jenő festőművész műtermében: itt született, itt jött létre, és kisebb kiruccanásoktól eltekintve (kiállítások, restaurálás) ma is itt van. Csak közben sok minden megváltozott: a világ, az ország, a főváros, a kerület, a műterem, de főleg a társadalom és benne az emberek. Nagyapám immár negyvenöt éve elment, de a kép maradt. A műterem melletti szoba-konyhában kezdtem cseperedni, később szüleimmel máshova költöztünk, majd mint főiskolás kerültem vissza. A kép megvárt. Ma is a műterem éke, vagy inkább szerves része. A Gadányi-ouvre egyik reprezentáns darabja. Szerintem jellegzetes, „tipikus" Gadányi-kép. Keletkezéséről nem rendelkezem ismeretekkel, de föltételezem, hogy a zsennyei kastélypark lenyűgöző, hatalmas ősfái, buja vegetációja nagyapámra is hatással voltak, és az élményből végül is kép lett. Persze nem naturalista vagy realista ábrázolás, hanem átírt, átfogalmazott, amolyan igazi, esszenciális gadányis kép. Szerintem csodálatos: egyszerre áraszt nyugalmat (de nem unalmat), meghittségét, valami leírhatatlan vibrálást (de nem izgalmat) és fennköltséget (de nem fennhéjázást). A kép maga a totális természet. RAINER PÉTER GLASS, INGO (1941) Piramis II. Plasztika-terv Neu-UIm számára /1991 festett alumínium - 27x27x42 cm Münchenben élő kollégámat közel húsz éve ismerem. Az elmúlt években sok közös kiállításnak és szimpóziumnak voltunk résztvevői itthon és külföldön. Ingo Glass sok szálon kötődik Magyarországhoz, szobrai jelentős hazai gyűjteményekben megtalálhatók. Barátságunk jeléül 1995-ben munkákat cseréltünk. Az itt bemutatott kompozíció Neu-Ulm-ban látható, a tizenhárom méter magas, vaslemezből készült szobornak az egyik változata. HAÁSZ ISTVÁN HALÁSZ FERENC (1895-1938) Hölgy /1920 olaj, vászon - 150,5x75 cm - J.j.l.: Halász Dresden Miként a gyermekeiket igazán szerető szülők sem beszélnek kedvenc leányról vagy fiúról, úgy én sem teszek különbséget a képeim között. Halász Ferenc művét azért mutatom be, mert rendkívül fontosnak érzem, hogy megismertessem a magyarországi festészet kevésbé szerencsés életpályájú alkotóit. Ezért rendeztem kiállítást a műbarátoknak 2004 július-augusztusában Szombathelyen, illetve 2005 február-márciusában Debrecenben. Ez alkalomból kiadtam Frissítés című könyvemet, mely 186 magyar alkotót mutat be Kerek István 243 színes fotójával. Természetesen Halász Ferenc remeke is szerepel 85. illusztrációként. A mindössze 43 évet élt művész születésétől fogva testi hibás volt, púpos, sánta és ezért emberkerülő. Életútjáról kevés adatunk van, de bizonyos, hogy 1920-21-ben Drezdában tartózkodott. Egyetlen általam ismert munkája a Hölgy. A német expresszionizmus stílusában festett kép bizonyítja Halász művészetének naprakészségét. Nem véletlenül érezhető művén Oscar Kokoschka ismerete. Az osztrák mester ugyanis 1919 és 1924 között a Drezdai Művészeti Akadémia professzora volt. SAPHIER DEZSŐ ISMERETLEN FESTŐ Olasz városkép / 1900 k. olaj, vászon - 130x102 cm - J. n. A képet a nyolcvanas évek elején vásároltam a Szent István körúti Bizományi Áruházban. Akkor azt mondták, a század tízes éveiből származónak tartják. Megtudtam, hogy a képpel foglalkozó becsüsök sokat vitatkoztak. Hogy miről, nem tudom. A festmény azóta lakásunkban van, és minden vendégünk megáll előtte egy kicsit. Nem véletlenül. Már többen említették a Csontváryhasonlatosságot, némelyek pedig egyenesen a Mester művének tartják. Ez szerintem sem zárható ki. A kép elsősorban különleges hangulatával fogja meg nézőjét. Én is ezért szeretem. Egy római kori építmény, talán kolostorrá való toldozgatás révén kialakult sarokrészlet hangulatos kis teret alkot, ahol egy dinnyeárus, egy gyümölcsös és egy antik bolt éli mindennapjait. A téren apácák és papok sétálnak párban. Egy rangosabb pap dinnyéért indul. Bátor kontraszt látszik a festményen, fény-árnyékra osztva a teret. Jobb szélen egy Sóhajok hídja szerű ív mögött az elkanyarodó utcából ismét fény jelenik meg az ív előtt, balra az egyik házon, olyan helyen is, ahol az nem volna indokolt. A hangulatteremtést tekintve zseniális megoldás. A művész a geometriát is alárendeli a hangulatnak. A kövezetkockák távlati rövidülésével például nem törődik, ugyanakkor a távlat a kép jobb oldalán felül olyan, mint amilyent a szemünk megszokott. A kép jobb oldalán alul férfialak koldusgyerekeknek készül pénzt adni. A gyerekek, bár kéregető kezüket nyújtják, nem a férfire néznek, hanem ránk. A férfi sem a gyerekekre néz. Úgy tűnik, felénk pózolnak. Ez az ember jócselekedetet hajt végre.