A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai
Kassák születésnapjai
még a meghívók postázásához szükséges borítékok címzését, a takarítást és a megnyitón átadandó virágcsokor árát is fölszámította. Mindez előre volt fizetendő. Azt azonban sikerült Kassáknak elérnie, hogy a Képző- és Iparművészeti Lektorátus illetékes munkatársai a kiállítás anyagának előzetes ellenőrzéséhez szükséges zsűrit az ő ízlése szerint állítsák össze. 15 2 Kihagyták D. Fehér Zsuzsát; a zsűri hat tagja Barcsay Jenő, Gábor Eszter, Kass János, Martyn Ferenc, Makrisz Agamemnon és Németh Lajos lett. 15 3 A szintén kötelezően előírt árazást a D. Fehér Zsuzsa, Kass János, Németh Lajos, Bartha Éva összetételű csoport végezte el. 15 4 Kassák a rendezésre Makrisz Agamemnont, a katalógusszöveg megírására Németh Lajost, a megnyitásra Major Mátét kérte föl. A Görögországból Magyarországra települt szobrászművészt azért, mert a szakmában közismert volt a modern művészet ügye iránti elkötelezettségéről és határozottságáról. 15 5 Németh Lajost annak alapján, amit művészettörténészként, műkritikusként és viták résztvevőjeként a modern magyar művészet hagyományainak és jelenkori törekvéseinek megismertetése és elfogadtatása érdekében tett. Major Máté a modern építészet magyarországi térnyerése érdekében végzett korábbi és jelenkori munkássága, ehhez kapcsolódóan a modern magyar képzőművészet ügyéért tett kezdeményezései révén tűnt a legalkalmasabb személynek. Más vonalon is folyt a születésnap megünneplésének előkészítése. 1966 novemberében a Magyar Képzőművészek Szövetsége elé került a festőművész Kassák tagságának ügye. A festőszakosztály elsöprő többséggel a fölvétel pártolása mellett döntött. 15 6 Az ügyet december 13-án tárgyalta a szövetség választmánya. A felvételről a szövetség elnökének tisztét betöltő Somogyi József értesítette Kassákot, egyúttal fölkérve őt arra, hogy 1967. január 25én a festőszakosztály Fészek Klubban tartandó ülésén az új tagok bemutatkozása során ismertesse „eddigi munkásságát és elképzeléseit". 15 7 A fölvétel a szavazás eredménye ellenére sem volt bonyodalmak nélkül lezajlott ügy. A fölvételt kezdeményező szakosztálytitkár, Breznay József Kassákhoz írott leveléből tudjuk: „nagy hullámokat kavart." Elhangzottak olyan vélemények, hogy Kassák taggá választásával „a jobboldal támad". 15 8 Az akkori viszonyokat ismerve meglepőnek tűnhet, hogy a Magvető Könyvkiadó Kassákkal megállapodva döntötte el, mit kíván a születésnapra megjelentetni. Kassák monográfia íratását és kiadását javasolta; ő jelölte ki a szerzőket is. A tárgyalások során azt az indítványát is elfogadták, hogy az irodalomtörténész Bori Imre hat, a művészettörténész Korner Éva két ívet kapjon, továbbá hogy tíz ívnyi képanyag legyen a kötetben. Minderről 1966 márciusában Kassák tájékoztatta Bori Imrét. 15 9 Ugyanakkor szerette volna, hogy a László Károly által ígért képeskönyv a születésnapra „mint a külföld ajándéka" a hazai érdeklődők elé kerüljön. 16 0 1966 novemberében már elolvashatta Bori Imre és Korner Éva tanulmányának szövegét, a másik kötetről azonban semmi biztató hírt nem kapott. 1967 márciusában kiderült, a Magvető kiadványa csak valamikor a születésnap után lesz kész. Pedig ettől - a kézirat ismeretében azt remélte, hogy „nagy gát-áttörést" fog eredményezni. 161 Ami a Fényes Adolf Teremben a kiállítás március 4-i megnyitásán történt, messze túlnőtt az élete naptári fordulójához érkezett festőművész ünneplésén. A beszédet mondó Major Máté nemcsak a művekről szólt, hanem eddigi fogadtatásukat illetően a művelődéspolitikáról is. Akik ismerték az MSZMP kulturális elméleti munkaközösségének, továbbá a munkaközösség vezetőinek 1965-66ban az irodalom és művészet feladatáról megjelentetett tanulmányait, valamint ezek egyetértő kommentálására vállalkozó cikkírók publikációit, 16 2 azok számára nem lehetett kétséges, Major Máté fejtegetéseinek éle kik és mi ellen irányul. A megnyitó hangulatát legjobban a beszéd alábbi része érzékelteti: „De éppen Kassák költő- és festőmivoltában, verseiben és képeiben adódik valami, amin el kellene gondolkodniuk azoknak, akik a költőt elfogadják sőt, méltán, Kossuth-díjjal tüntetik ki -, a festőt azonban az »elfajzott művészetek« »eltévelyedettjei« közé sorolják. [...] Elképzelhető-e józan ésszel, hogy Kassák, amikor verseiben ezt teszi, képeiben - valami sajátos tudathasadással - éppen az ellenkezőjére törekszik: a »közérthetetlenségre«? Vagyis hogy verseiben nem »tagadja« a természetitársadalmi valóságot, s nem is »menekül« bennük az állásfoglalás emberi-művészi kötelezettségei elől, képeiben viszont »tagad« is, »menekül« is? Erről természetesen szó sincs!" 16 3 A kiállítótermet és a függőfolyosót zsúfolásig megtöltő közönség mást is hallhatott. Kassák nemcsak azért kért szót, hogy Makrisz Agamemnonnak és Major Máténak köszönetet mondjon. Kortársi visszaemlékezés szerint „hosszan és elkeseredetten szólt az akkori kultúrpolitikáról." 16 4 Az elhangzottak azért is különleges légkört teremtettek, mert a vendégek között ott volt feleségével együtt Aczél György is. 16 5 Azt már mások tették szóvá - nemcsak a megnyitón, hanem később is - hogy a kiállítás méltóbb helyet és körülményeket érdemelt volna. 16 6 Major Máté gondoskodott arról, hogy az általa elmondottak ne maradjanak a kiállítóterem falai között. Beszéde szövegének legfontosabb része másnap olvasható volt az Élet és Irodalom újonnan megjelent számában. Míg Major védőbeszédnek készült szöveggel köszöntötte Kassákot, addig a katalógusba előszót író Németh Lajos a „rombolva építő embert", „a megszerkesztett rend" ideáljának képi megvalósítására, a rend utáni nosztalgia kifejezésére vállalkozó művészt láttatta az ünnepeltben: olyan alkotót, aki egy új világ, „a tiszta emberi társadalom" megteremtésén dolgozik. Amit Németh Lajos ritka éleslátással és az ügyhöz méltó stiláris igényességgel máig érvényesen megfogalmazott, kimondatlanul szintén szembefordulás volt a dekadencia, a formalizmus, a valóságtól való elfordulás vádjával. 16 7 Fejtegetései hitelét erősítette mindaz, amit a katalógus további szöveges részében Hans Arp, Michel Seuphor, Jean Cassou, Kállai Ernő, Rabinovszky Máriusz, valamint a Comta, a Süddeutsche Zeitung, a Cooperation, a Studio International, a Weltkunst, az Unitá publicistái Kassákról és művészetéről leírtak. A Kassák tervezte katalógusban a születésnapra három külön nemű, ám egymás mellé helyezett elem utalt: a Lengyel Lajos készítette portréfénykép, a monumentális hatást keltő naptári évszám és Vasarely 1966. szeptember 19-én Kassákhoz írott levele. A legnagyobb föltűnést ma is a fénykép alatti apróbetűs felirat kelti: „Nyolcvan éve építem magam". A hivatalos nyitvatartás utáni napok egyikén Kádár János is fölkereste a kiállítást. 16 8 Meglepetést keltő gesztus volt ez, hisz az első titkár csak nagyon ritkán szánta rá magát arra, hogy képzőművészeti bemutatót megtekintsen. A „tűrt" művészek számára fenntartott Fényes Adolf Teremben alighanem ekkor járt először és utoljára. Amit Kassák kiállításán látott, fölkeltette érdeklődését. Kortársi följegyzés van arról, hogy két évvel később a pártszékház számára a Munkásállam című freskót készítő Bernáth Aurélt megláto20
