A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Kassák emlékkiállítása a Petőfi Irodalmi Múzeumban, 1973

Az irodalmi muzeológia sajátszerűségéhez tartozik, hogy élet és mű, kor és történelem, társművészetek és a vizuális kultúra látványteremtő eszközeinek koordinátáiban elhelyezve tárgyát szól mindazokhoz, akik az olvasólámpa fényköréből, az írásművel teremtett intim kapcsolatból kilépve, még tovább kérdeznek, a gyakran külsőségnek tetsző körülmények után is érdeklődnek, látni kívánják a házat, ahol a költő született, szembesülni kívánnak szülőkkel és pályatársakkal, tapintani szeretnék az írótollat, amely a kedvelt sorokat rótta, s mintha tegező viszonyba kerülnének a művésszel, midőn kéziratait szinte kezükbe vehetik, megélik a pálya emelkedőit és töréseit, ha dokumentumait látják, ismerőssé, kortárssá válik a költő így, akivel szót lehet váltani, ki lehet fürkészni titkát, talán az utolsó mozzanat kivételével, amelyről egy fekete keretes jelentés tudósít, vagy a táj, ahol nyoma veszett testi valójának. Valahol itt kereshető az irodalmi kiállítások értelme, egy furcsa műfajé, amely a láthatatlant segít láttatni, önmagán túl akar valamit megjeleníteni. Alapelvei kérdésesek, módszerei változnak az időben, s minden esetben magukon hordozzák az egyéniség ízlését, a közvetítő-kommentátor műértésének élményszerűségét is. Számtalan alkalom az egyet nem értésre, ugyanakkor kihívás a saját értelmezésre, vagyis továbbgondolásra, alkotó szembesülésre buzdítás — s lám, a kiállítás máris elérte célját: a műértést segítette aktivitáshoz, a maga módján az irodalmi kultúra intenzitását növelte, hatósugarát szélesítette. Ezzel az ajánlólevéllel bocsátja útjára a Petőfi Irodalmi Múzeum, a magyar irodalom háza, legújabb kiállítását, amely Kassák Lajos emlékét idézi meg, halálának félévtizednyi távolából. Egy távlatosabb programba illeszkedik e tárlat, elfoglalva megfelelő helyét az irodalmi múzeum kiállítási koncepciójában. Négyes tagolású ez, amelyben a fő helyet klasszikusaink állandó kiállításai töltik be, a rendelkezésre álló térben már elhelyezkedik Petőfi Sándor emlékkiállítása, amely legnagyobb költőnk születésének 150. évfordulójára nyílt meg, őt követi majd Ady Endre, s az újjárendezett Móriczkiállítás. Kassák Lajos időszaki tárlatával szinte egy időben nyílik József Attila állandó kiállítása, és ezt a sort antifasiszta líránk nagy költője, Radnóti zárja. A klasszikusok életét és művét az irodalomtudomány legérettebb szintjéről jelenítjük meg, hivatásuk elsősorban didaktikus, alkalmas helyei a serdülőifjúság magyar óráinak, de magános irodalombarátoknak is, a szép szó elkötelezettjeinek. A kiállítások egy gyorsan változó, sokszínű válfaja a kamarakiállításokon mutatkozik be, témák és műfajok, friss szerzemények éppúgy feltűnnek itt, mint — mondjuk — az irodalom a filatéliában, avagy gyermekrajzok Petőfi-témákra. Ez utóbbi már át is vezet a képzőművészet és irodalom termékeny együttlélegzését láttató sorozathoz,