A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai
A Mentor Könyvesbolt és Galéria 1922-1930
nulságos volt, hogyan vélekednek műveiről képzőművész nemzedéktársai, Molnár Farkas számára, mennyire sikerült megnyernie kollegáin kívül a legfiatalabb generáció tagjait vagy az otthonteremtésre képes tehetősebb értelmiségieket az új építészet ügyének. A főiskolás Schubert Ernőnek és Trauner Sándornak fontos lehetett Kassák szóban elhangzó véleménye, Kassáknak pedig az, miképp fogadják képzőművészként történő bemutatkozását verseinek, önéletírásának olvasói. Tanulságosak voltak a beszélgetések, viták során hangoztatott vélemények a többi kiállító számára is, különösen akkor, ha kiállításuk a sajtó körében nem számíthatott nagyobb érdeklődésre. A fogadtatás szűkebb köréhez tartozott a vásárlói érdeklődés. Az egyes kiállítások üzleti sikeréről vagy sikertelenségéről kevés információ maradt fenn. Dési Huber István és Sugár Andor kiállításán a 4-10 pengőért ajánlott rézkarcokból és a 25-40 pengőre árazott pasztellekből összesen 220 pengőért sikerült eladni, ám ebből az összegből 100 pengőt még hetekkel a kiállítás bezárása után sem kaptak meg a művészek. Dési Huber Istvánné emlékezéseiben olvasni lehet arról a bankigazgatóról is, aki az alacsonyan szabott árak feléért szeretett hozzájutni a kiválasztott művekhez. 6 5 A Mentor tulajdonosainak állandó anyagi gondjaiból arra következtethetünk, hogy a kiállítások többsége inkább hősies, mintsem üzleti haszonnal járó vállalkozás volt. A fogadtatás tágabb körét a sajtóban megjelent kritikák alkották. A napilapok közül a Népszava, a Világ, a Magyar Hírlap, a Magyarság, a Pesti Hírlap, az Újság, az Esti Kurír, a folyóiratok közül a Magyar írás, a Magyar Grafika, az Ars Una, a Nyugat közölt többé-kevésbé rendszeresen beszámolót a Mentor kiállításairól. Lehetett egy-egy tárlatról olvasni Az Est, a 8 Órai Újság, a Pesti Napló, a Nemzeti Újság, a Magyar Művészet, a Magyar Iparművészet, a Képzőművészet és az Aradon megjelenő Periszkóp hasábjain is. A beszámolók megírására, azaz a szélesebb közvélemény előtti véleménymondásra Hevesy Iván, Elek Artúr, Iván Ede, Genthon István, Rabinovszky Máriusz, Lyka Károly, Nádai Pál, Tersánszky Józsi Jenő, Bálint Lajos, Halasi Andor, Németh Antal vállalkozott. Művészettörténeti jelentőségű az a vita, ami Bortnyik, Molnár Farkas és Kassák tárlata kapcsán a konstruktivizmus magyarországi létjogosultságáról, szerepéről lezajlott. Az első érdekes fejlemény az volt, hogy Hevesy Iván, Aki 1921-ben Bortnyik mappájának megjelenése alkalmából még „etikátlan, formalisztikus játéknak", „szomorú és kilátástalan zsákutcának" tartotta a képarchitektúrát, 6 6 az 1920-as évek közepére toleránssá vált a konstruktivizmus e jellegzetes megnyilatkozása iránt. 1923 decemberében ő harangozta be - és föltehetően ő szervezte meg - azt a modern grafikai kiállítást, melynek keretében Bortnyik képarchitektúrái a Mentor közönsége elé kerülhettek. 6 7 1925-ben pedig immár Bortnyik közeli munkatársaként az önálló tárlathoz írott katalógusszövegben hitet tett a konstruktivizmus létjogosultsága mellett. Álláspontja azért módosult, mert időközben Bortnyik művészete is változott. Hevesy 1921-ben a kollektív akaratot, közösségi eszmét kifejező tömegművészet követelményéből kiindulva marasztalta el a képarchitektúrát, s a jövő festészetének megtestesülését a tartalmilag és formailag megújuló freskóban vélte fölfedezni. Bortnyik újonnan létrejött s a kiállításon is bemutatott freskóterveiben egy új monumentális freskóstílus megszületésének kezdetét üdvözölve a képarchitektúrákban „az irodalmi és természetábrázoló sujet-től megtisztított tárgyatlan festészetet", az absztrakt formákban pedig „új világérzést szuggeráló hatalmas tisztaságot és erőt" látott. 6 8 Bortnyik Sándor: Az új Ádám,1924, Magyar Nemzeti Galéria 18 Bortnyik Sándor: Az új Éva, 1924, Magyar Nemzeti Galéria
