A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai
A Mentor Könyvesbolt és Galéria 1922-1930
Bortnyik Sándor: A zöld szamár, 1924, Magyar Nemzeti Galéria A művészeti írók egy részének körében már Bortnyik kiállítását megelőzően kialakult egy olyan vélekedés, hogy a konstruktivizmus önálló képzőművészeti alkotásban való megjelenésének létjogosultsága legalábbis kétséges, ám termékenyítően hathat az irányzat az alkalmazott művészetekre, elősegítheti megújulásukat. Németh Antal arra hívta fel a figyelmet, hogy „a konstruktivizmus egész koncepciója egyenesen utal a nyomdai grafikában való alkalmaztatásra", s példaként épp Kassák egyik versének tipográfiai megoldásaira hivatkozott. 6 9 Nádai Pál a konstruktivizmusról szólva kijelentette: „lehet, hogy a festői és díszítő motívumok új formanyelve fog belőle megszületni, és hamarosan a síkdíszítő művészetekben találkozni fogunk az egyszerű mértani idomok és primitív szerkezetek dicsőítő összefoglalásával". 7 0 Bortnyik műveinek bemutatója alkalmából a kategorikusan elutasító vélemény is megjelent, mégpedig igen éles megfogalmazásban. Iván Ede, a Népszava cikkírója a konstruktivizmus Bortnyik képarchitektúráiban való megtestesülését művészeten kívüli jelenségnek, „blöffnek", „a tehetetlenség nagyképű maszkírozásának", „a művészet szatírájának" minősítette. 7 1 A Periszkópban közölt beszámoló tanúsága szerint „néhány nagyon komoly és máris patinás nevű művész a fiatalok táborából oda nyilatkozott, hogy az ilyesmit észre sem szabad venni, mert a legteljesebb dilettantizmus termékei a müvek". 7 2 Rabinovszky ezzel a megközelítéssel vitatkozva szükségesnek tartotta leszögezni: „a konstruktivizmust komoly érvek alapján visszautasítani szabad, de elzárkózni előle botorság, indokolatlan kényelmesség". 7 3 A tárgyilagosan hozzászólók révén ismét megfogalmazódott az a vélemény, hogy a konstruktivizmus jelentősége nem önmagába zárt létezésében, hanem termékenyítő hatásában rejlik. A Periszkóp cikkírója a Bortnyik műveiről kialakult „leghevesebb ellentmondások" ismertetése után szükségesnek tartotta mint „elvi álláspontot" leszögezni: „A konstrukciónak mint emberi alkotásnak csak a gépben és a mérnöki rajzokban van etikus értelme." Rabinovszky kijelentette: a konstruktivizmus „óriási gyakorlati értéke a képzőművészet szempontjából az volna, ha a szigorú szerkezet iránti érzéket újra fölkelti". Genthon István - szintén Bortnyik műveinek elemzése kapcsán - mint olyan irányzatról szólt róla, mely „megtalálta elhelyezkedési formáját az építőművészetben", s mellyel „már leszámolt az új művészet, de eredményeit átmentette az újszerű természetábrázolás világába". 7 4 Az irányzat képzőművészeti jelenlétének lehetőségeit illetően Bortnyik szimbolikus emberalakokat is tartalmazó kompozícióiban Rabinovszky a megtorpanás, „a polgári művészet emlékkincséhez" való visszatérés dokumentumait, Genthon viszont a konstruktivizmusra jellemző „monumentális egyszerűség", „megokoltság és szükségszerűség" hatásos alkalmazásának példáit látta. Molnár Farkas kiállításával tovább erősödött a konstruktivizmust az alkalmazott művészetekhez kapcsoló, létjogosultságát igazán itt elismerő, sőt hazai térhódítását e téren kívánatosnak tartó vélemény. Rabinovszky azt ajánlotta, „aki a konstruktivizmust meg akarja ismerni, az jól teszi, ha Molnár Farkas építészeti kiállítását nézi meg". 7 5 Az irányzatot az építészetből kiindulva deffiniálta: „A konstruktivizmus nem egyéb egy építészeti stílusnál, mely ősien egyszerű eszközökkel, legprimitívebb geometriai formákkal, csakis az arányok szigorú ritmusával akar hatni. A képzőművészetet is ennek az elvnek veti alá." A Magyar írásban Genthon István egyetértően idézve Molnár esztétikai krédóját az épülettervek budapesti megvalósulását sürgette. „Mindenesetre kiderülne - fűzte hozzá -, hogy ezek a modern higiéniára való tekintettel épített és csaknem raffinait komforttal berendezett házak lényegesen olcsóbbak, mint az ormótlan maltertömbök, gipsz-kariatidák, műkőbarokk-reneszánszok és Budapest építőművészetének többi ékességei." 7 6 A Magyarság Molnár kiállítását mint a „célszerű és gazdaságos építkezés technikai és formai újításait tartalmazó tervanyag első budapesti bemutatását" harangozta be. 7 7 Ugyanitt Halasi Andor a látottakat értékelve kijelentette: „Anyaga nekünk, pestieknek merőben új perspektívát tár fel." Az építészet hazai helyzetére és a tennivalókra utalva megállapította: „Molnár Farkas szakít a napjainkban domináló, téglaházat márványpalotává kendőző, Kassák Lajos: Képarchitektúra, 1925, lappang 19
