A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

20. századi magyar művészet Dévényi Iván gyűjteményéből

Dévényi Iván az esztergomi múzeumokban, a Városi Könyvtárban, majd a Zodiakus Klubban rendezett modern kiállításainknak a leglelkesebb propagátora volt, akár mint a megyei lap számára dolgozó újságíró, akár mint a Vigília agilis rovatvezető művészeti kritikusa. Az esztergomi múzeumok modern képzőművészeti kiállításai, a Kernstok, Ferenczy Béni, Gadányi, Szőnyi, Kondor, Bálint Endre munkásságát s a Radnay gyűjteményt bemutató tárlatok, az 1956-os Európai Iskola és az 1966-os Szentendrei festők című kiállítás, a Zodiakus Klubban Czóbel, Lossonczy, Miháltz, Borsos, Szántó Piroska müveinek bemutatói és a tárlatokkal kapcsolatban végzett kritikai munkásság mintha siettette volna Dévényi Iván amúgy is lázas, de egyre átgondoltabb gyűjtőtevékenységét. Kezdetben édesapja anyagi segítségével Koszta-, Fényes Adolf-, Tornyai- és Vaszary-képeket vásárolt, de művészeti érdeklődésének iránya hamar megváltozott. Az alföldi festők után a posztnagybányai művészek, a Nyolcak, a Gresham csoport festői, majd mindinkább a szentendrei művészek és az Európai Iskola körének vonzásába került. Különösen a magyar avantgárd legnagyobb egyéniségének, Kassák Lajosnak munkássága volt rá nagy hatással. Kassák tekintélye, müvészetszemlélete - a személyes ismeretség révén is - jelentős mértékben formálta egészen 1977-ig, tehát Kassák halála után még tíz évig a Dévényi gyűjtemény profilját, arányait és főbb vonalait. Fruchter Lajos, Czóbel első, komoly hazai mecénása hívta fel a figyelmét a Czóbel-képekre. Ugyanaz a Fruchter, aki annakidején a Szépművészeti Múzeum kitűnő ízlésű igazgatójának, Petrovics Eleknek a fiatal Czóbelt sikerrel ajánlotta. Dévényi megszerezte a Fruchter-gyűjteményből Czóbel egyik sokat reprodukált főmüvét, az Olvasó nőt, Egry egyik kvalitásos festményét és Seiden Gusztáv műkereskedőtől két további Czóbel-képet. A Mme Daudet-ről készített arcképet Czóbel több más munkájával együtt - a szentendrei műteremből, illetve a műterem poros padlásáról magától a mestertől vásárolta meg. Fruchter elvitte Bernáth Aurélhoz, akitől Dévényi négy jelentős képet, Szilágyi Sándor gyűjteményéből két szép Szőnyit és két további Czóbelt - Lila kombinés fekvő nő, Kisvárosi utcarészlet - vásárolt. Köves Oszkár gyűjteményében is többször próbált szerencsét. A modern magyar festészet klasszikus remekeiből álló egykori Márton Ödön-gyűjteményből két ritkaságot szerzett: Czóbel korai 1903-as kalapos önarcképét és Berény Róbert egyik főművét, az 1928-as Sárga dunyha című festményt. Márton Ödön haláláról egyébként 1971-ben rövid nekrológgal éppen Dévényi Iván emlékezett meg. Ugyancsak rangos gyűjteményből, Bedő Rudolftól származik Uitz Béla ülő nőt ábrázoló 1918-as diófapác-képe. Barcsay Jenőtől már közvetítő nélkül, a mester régi, Benczúr utcai lakásán, majd szentendrei műtermében, a művésztelepen vásárolt igen előnyös feltételekkel. Gyűjtésének új korszaka kezdődik Bálint Endrével, akinek műveire először Pán Imre gyűjteményében figyelt fel, majd rövidesen, 1956-ban, a „Hetek" kiállításának rendezése alkalmával Esztergomban került baráti kapcsolatba a művésszel. Bálint egyénisége olyan színes és érdekes volt számára, mint szürrealisztikus lírájú festői világa. A szobrászok közül Borsos Miklóssal került közelibb baráti kapcsolatba. Borsos budai műtermének gyakori látogatása révén kitűnő darabokkal, plakettekkel, vörösréz-domborításokkal, rajzokkal és fiatalkori Borsos-festményekkel is gyarapodott a Dévényi-gyűjtemény. Nem véletlen, hogy Borsos-dombormű díszíti Iván esztergomi síremlékét is. Kései szerzemény a gyűjtemény koronája, az apai támogatással megszerzett Csontváry-kép: a Zárda Trauban. Ez is, mint Miháltz Pál 1956-os madaras Kis önarcképe, az Esztergomban oly sokszor megcsodált Völgyessy-gyüjteményből származik. Dévényi műgyűjtő tevékenységének sajnos utolsó, lezáró szakasza az a tíz kitűnő darabot számláló Kondor anyag, melynek megszerzésében Németh Lajos volt a közvetítő, mégpedig nem sokkal Kondor Béla halála előtt. Ugy látszik, itt kevés volt a személyes ismeretség, pedig nem sokkal korábban - Monteverdi úti új otthonában - a vendéglátó Dévényi Iván maga mutatta be az egymással hamarosan rokonszenvező, bár két külön világot és két nemzedéket képviselő Kondor Bélát és Czóbel Bélát egymásnak. Dévényi Ivánt már egyetemi hallgató korában jó szemű esztétának, megbízható ítéletü kritikusnak tartották, ennek ellenére még érett és tapasztalt műgyűjtő korában sem bízott mindent biztos szimatára, szubjektív, első benyomásaira. Döntései előtt mindig kikérte és figyelembe vette azok véleményét, akiket egy-egy adott kérdésben tekintélynek tartott. Ügyelt arra, hogy a kiválasztott mű lehetőleg publikált darab legyen, fotója fontos, alapvető művekben, monográfiákban, rangos folyóiratokban, kiállítási katalógusokban szerepeljen. Mindig fontos volt számára a proveniencia, az, hogy a műtárgy honnan, milyen rangos gyűjteményből származik, és ha publikált darab, ki és mit írt róla korábban. Az is növeli a mű 15 71 53