A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

20. századi magyar művészet Dévényi Iván gyűjteményéből

mia Művészettörténeti Kutatócsoportjának Adattárába és a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárába, valamint a Kassák Múzeum gyűjteményébe kerültek. Majdani monográfiák készítői számára megkerülhetetlen forrás, amit Bálint, Borsos, Czóbel, Kassák, Márffy, a költő Berda és többen mások Dévényi kérdéseire válaszolva vagy egyszerűen csak frissen történt eseményekről beszámolva magukról és pályatársaikról lejegyeztek. Bálint 1957 és 1962 között Dévényinek küldött levelei naplószerű részletességgel és őszinteséggel tudósítanak a festő párizsi korszakáról. Tüskés Tibor Dévényit 1963 és 1965 között a Jelenkor ügyeiről tájékoztató beszámolói nemcsak a pécsi folyóirat történetének eddig a nyilvánosság elé nem került részleteivel ismertetik meg az olvasót, hanem az akkori kultúrpolitika bizonyos művekre és eseményekre történő reagálásával, a kulturális élet több akkori közszereplőjének zárt ajtók mögötti tevékenységével is. A Dévényinek küldött levelekből az is kitűnik, hogy a kortársak s különösen a közvetlenül érintettek tudták: Anna Margit, Barcsay, Bálint, Czóbel, Kassák, Lossonczy, Szántó Piroska, Vaszkó Erzsébet és mások tárlatairól Dévényi tollából megjelent méltató hangú elemzések megannyi bátor kiállás volt problematikusnak minősített, gyanúval, fenntartásokkal körülfont művészek mellett s szembefordulás a hivatalos értékrenddel. Sokuk számára Dévényi írása volt az elszigeteltség, a visszhangtalanság oldódásának első és sokáig egyetlen jele. Rónay György és Tüskés Tibor levelei megerősítik: Dévényi Ivánnak döntő szerepe volt abban, hogy a Vigília mellett az 1960-as évek közepén a Jelenkor is a modern magyar képzőművészet fórumává vált. Dévényi nemcsak cikkeket, tanulmányokat küldött a pécsi folyóiratnak, hanem kitűnő illusztrációs anyagot és triss szellemű új munkatársakat is. Bálint, Czóbel, Kassák, Kondor és Vajda grafikái, Passuth Krisztina, Korner Éva, Kontha Sándor írásai az ő közvetítésével vagy kezdeményezésére kerültek a Jelenkor hasábjaira. A modern magyar képzőművészet megismertetésének és elfogadtatásának ügyében a két főszerkesztő Dévényi bátor és szabad szellemű partnere volt. Az utókor számára alighanem történelmi jelentőségű, amit Rónay György 1957. május 28-án Dévényinek írott levelében leszögezett, s később soha vissza nem vont: „Ami a Vigiliát illeti: nyugodtan el lehet benne ismerni az absztraktokat." A levélíró Dévényi szívesen és elhivatottsággal vállalt közvetítő szerepet az emigráció köreiben is. Higgadtan érvelve és szakszerűen tájékoztatva igyekezett oldani azt az esztétikai fenntartásokból vagy épp politikai aggályokból táplálkozó bizalmatlanságot, amellyel az emigráció idősebb írónemzedéke a Magyar Műhely tevékenységével szemben viseltetett. Javaslatainak és információinak is részük volt abban, hogy a vatikáni rádió magyar nyelvű adása 1967 márciusában méltó módon emlékezett meg Kassák 80. születésnapjáról. Több külföldön élő magyar író és művész számára - leveleik tanúsága szerint - a beszámolókat, könyveket, folyóiratokat küldő esztergomi tanár jelentette a leginkább élő, sőt olykor az egyetlen kapcsolatot az óhazával. A Párizsban lelki válságokkal küzdő Bálint Endre egyenesen ideggyógyászhoz hasonlítja az őt baráti hangú leveleivel, hazai könyv- és folyóiratküldeményeivel rendszeresen fölkereső Dévényit. Számos levél tanúsága szerint volt Dévényi tevékenységének egy olyan része is, mely a személyes találkozások révén nyilvánult meg. A vele folytatott beszélgetések, viták ismerőseit, barátait új vállakózásokra ösztönözték. Bálint Endre az esztergomi tapasztalatok és élmények hatására, Dévényiék baráti ragaszkodásából és hitéből, az új magyar képzőművészet ügye iránti elkötelezettségéből erőt merítve készült 1956 végén, kiutazását megelőzően arra, hogy a Magyar Képzőművészek Szövetségén belül Modern Kísérleti Stúdió néven új mozgalmat hozzon létre, s társaival hazai és külföldi képzőművészeti rendezvények terveit állítsa össze. Kassák 1957-ben esztergomi találkozásai, a Dévényivel, Gadányival és Mucsi Andrással folytatott viták inspirálására, az ő bizakodásukat, Dévényi aktivitását látva határozta el, hogy a modern művészet problematikájával kapcsolatban kérdéseket fogalmaz meg, s ezeket szétküldi a világba, válaszokat várva rájuk kortársaitól. Vas István egyik leveléből tudjuk: Dévényinek elsősorban baráti kapcsolatai és levelezése miatt gyűlt meg a baja a hatóságokkal. Ezen az akkori légkört, az esztergomi viszonyokat s a levélírók egy részének megnyilatkozásait ismerve voltaképp nem kell túlzottan csodálkoznunk. Berda például nyílt levelezőlapokon tett gúnyos megjegyzéseket Aczél György kultúrairányítói tevékenységére. Még jobban zokon vehették az illetékesek, amit ugyanő zárt levélben írt Dévényinek. Kassák általában nyilvános szereplései során, népes hallgatóság előtt szerette kifejteni az akkori kultúrpolitikát és e kultúrpolitika fő kedvezményezettjeit provokáló gondolatait. A külföldi levelezőpartnerek többsége pedig az akkori hazai rendszer politikai ellenfele volt. Dévényi bekalkulálta és vállalta a kockázatokat. Azokhoz, akik barátságát elfogadták, mindvégig hű maradt. 8 66 27