A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Buday György fametszetei

„Az átértékelő szempont " A saját szerelmi problematikának a metszetek világára való rávetítése voltaképp az illusztrálandó művek magánéleti aktualizálásának tekinthető. A társadalmi, politikai aktualizálás, „az átértékelő szempont" jelenléte még föltűnőbb és gyakoribb Buday műveiben. Ennek oka Buday szenvedélyes politikai érdeklődése, az alföldi tanyavilágban és a külvárosokban szerzett tapasztalatok kényszerítő ereje volt. Buday a magyar valóság e területeire a saját sorsát válságosnak érző értelmiségi ifjúság hivatástudattól vezérelt, a társadalmi bajokra megoldást kereső tagjaként jutott cl. A tájékozódás és tapasztalatszerzés kezdeti szándékából a nyomor és kiszolgáltatottság láttán elkötelezettség és szolidaritásvállalás lett, illetve szembefordulás a hivatalos Magyarországgal, sőt lázadás ellene. Az aktualizálás, az átértékelés legtöbbször már az illusztrálásra szánt téma, mű vagy műrészlet kiválasztásakor megmutatkozott. A Boldogasszony búcsúja esetében a szegedi Alsóváros és a Szeged környéki tanyavilág népének évről évre ismétlődő augusztusi zarándoklása, a kegyetlen realitások világából a miszticizmusba való menekülése a neobarokk katolicizmus ellentétének számított. Buday a művészi megformálás során ezt a jelleget félreérthetetlenné tette. Metszeteinek világába egyetlen olyan elemet sem épített, mely az intézményes egyház jelenlétére utalhatott volna. Az 1932-es és 1936-os Szegedi Kis Kalendárium anyagának összeállításakor és illusztrálásakor előszeretettel választott olyan népdalokat, melyek a pusztai szegénylegények lázadó életformájáról és üldöztetéséről szólnak. Ezt a szempontot a nyírségi parasztballadák illusztrálásakor is érvényesítette. A székelység Trianon után megváltozott helyzete miatt az aktualizálás, az átértékelő szempont jelen volt a székely népballadák illusztrálására való vállalkozásban is. A Jézus élete azért ígérkezett izgalmas feladatnak, mert az újszövetségi történet Mauriac modern interpretálásában az emberek közötti egyenlőség és szolidaritás s a szegények iránti elkötelezettség eszméjét hirdette. Az ember tragédiája illusztrálása az 1933-as Dóm téri előadás aktualizáló jellegének, jelenkorhoz szóló társadalmi mondanivalójának továbbgondolásához kínált lehetőséget. Goethe Faustjából a Walpurgis-éj kiválasztása már önmagában is utalás volt az 1932. évi németországi viszonyokra. Az illusztrálásra szánt témák, művek, műrészletek kiválasztásában rejlő tendenciát, az aktualizálásra irányuló szándékot félreérthetetlenül jelzik a metszetek világának nyíltan az 1930-as évek magyar valóságára, európai történéseire utaló részletei, a kortársak számára közérthető jelképei. A Boldogasszony búcsúja és a nyírségi balladák, valamint a népi témájú Arany-balladák illusztrációin a sivár, tragikus hangulatú tájak, a sötét parasztszobák, a körülmények szorításában vergődő, meggörnyedt hátú szegény emberek, reményt csak a vallásos hitben találó búcsúsok azokat a szociális élményeket, közvetlen tapasztalatokat sűrítik magukba, melyeket Budayék néprajzi, szociológiai gyűjtőútjaik során a falvakat, tanyákat járva szereztek. Az 1932-es és 1936-os 19