A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai
Bartók Béla Kassák Lajos
lezajlott „művészetpolitikai vitára", melynek során ő e festményt dicsérve bírálta Berény kései műveit. 5 1 A Mában történt közlést rövidesen továbbiak követték: 1922-ben Hevesy Iván A posztimpresszionizmus művészete, 1925ben Kállai Ernő német és magyar nyelven is kiadott Új magyar festészet című könyvében jelent meg fekete-fehér reprodukció. 5 2 A szerkesztő Kassák tettének, a kép publikálásának jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ifjabb Bartók Béla a Ma Bartók-számát úgy említi, mint amelynek címlapján Berény festményének reprodukciója látható. 5 3 A Mában zenekritikusként jelentkező, egy alkalommal a Nyugatban, néhányszor a Szimfónia című szaklapban is szereplő Náray Miklós - teljes nevén Náray Szabó Miklós - zeneszerzőnek készült, a Zeneakadémián 1911/12-ben Kodály, a következő tanévben Herzfeld Viktor növendéke volt, ekkor azonban már „önként ismétlő" hallgatóként. 54 1913/14-től nem szerepel az intézmény évkönyveiben. Szerzeményeire, pályája további alakulásának adataira nem sikerült rálelnünk. Egyike volt azoknak a Bartók- és Kodály-hívő fiataloknak, akik minden tőlük telhetőt megtettek, hogy szolgálhassanak a modern magyar zene ügyének. A Ma Bartók-számában megjelent cikkének összefoglaló jellegű részei a Ma által képviselt álláspont megfogalmazásának tekinthetők: 5 5 „Meg kellene már látni, és ki kellene mondani egyszer, mennyire Bartók éli egyedül és legigazibban az új és mai zenét, mennyire nem újak, vagy csak keresők a többi zenék vele szemben. [....] Észre kellene venni, hogy Bartók, aki legkonzekvensebb érintetlenséggel meg is élte, énekli ki elsőnek, legzeneibb tisztasággal s legleszűrtebben a mai élet belsőjét. Új igazait meg kellene érteni groteszk szkepszisén túl is: koncentrált erejében, súlyában, monumentalitásában. S még: akaratos és reggeles, tiszta és bátor életében. S most már a balett vagy nem balett akármilyen hangszerelési kitűnőségei, sőt ritmikus szenzációi sem domborítanak sokat Bartók sokkalta belsőbb jelentőségén, mint ahogy másodrendű kérdésnek gondolom a körülötte kirobbant egész zenetechnikai »forradalmat«. Csupán természetesnek látom, hogy alkotásának belső akarata szerint formálódott zenéjének minden eleme, vagy: hogy Bartók van annyira jó és sokat tudó zenész, miszerint természetszerűleg forradalmár." Náray cikke azt is jelzi, hogy A Tett és a Ma-mozgalom híveinek tudatában Bartók munkásságát illetően a népzene-gyűjtés és a zeneszerzés, a parasztzeneiség és a korszerűség - a Kassák által 1961-ben írottaktól némileg eltérően - nem vált külön, sőt a parasztzeneiség mint a korszerűség alapja, kiindulópontja szerepelt. „Bartók - írja Náray - amennyire nem programosan irodalmiasodó, s tornyos egyéniségével szemben amennyire nem a tegnapi romantika egyéniesedése, úgy ő - és máig legigazabban ő a ma fordulós életét élő, és így, rajta keresztül épül át a népzene ősi monumentalitása a ma monumentalitásává, a népzene rettenetessége a ma erejévé, a népzene magába néző primitívsége a ma nem revideáló egyszerűsödésébe. Itt egyesül a Bartókouvre egyik faktora: a népi ősiség a másikkal: Bartók egyszerű, prófétás magábatisztulásával, s itt értem el utoljára Bartók népdalgyűjtésének legigazibb értelmét." György Mátyás népdal- és népballada-szövegrészekből fölépített, egészében véve expresszionista hatású Legény gajdol című verse alapján föltételezhető, hogy a magyar avantgárd mozgalom egyes alkotóiban már az 1910-es években fölmerült a bartóki program zenén kívüli, például az irodalom területén történő megvalósításának gondolata. A Ma e nevezetes számában jelent meg Kassák Bartóknak ajánlott verse, a Napraköszöntés: Rettenetesen kigurult a horizont. Minden fölfelé bökődést ében-ezüst sátor koporsóz a láthatatlanba. De földörgöli már az álmát, mint a kiszoptatott, vasfejű gyerekek. Megmosdatja magát a tengerek mélységében, átnyújtja magát az erdők bozontosságán. Elterebélyesedik aureolásan, mint egy fantasztikus Isten. A nedveszöld dombok mögül sétál föl aranyban, Az ég göndör báránykái vándorolnak körülötte. A tüzek fölremegik hozzá koldus-testvér karjaikat. Szétloccsan az űrben pirosan, mint a mindent magábaölelő jóság. Ó, engedd, hogy forró, anyás öledben ez a gyarló ének is megférjen, mint ahogy a dúsgazdag pincéjében is megfér az erjedő must, mert hidd el, nem hazudok, ha azt mondom, hogy én most billió testvérem nyelvén harangozok, akik a halak kopoltyúi, madarak szárnyai nélkül itt evickélnek a föld sokemeletnyi hegyei és völgyei között, a akikben a savanyú kenyéren kívül csak az tartja az életet, hogy naponta legalább 12 órát ott virágzói a kókadt fejük fölött s hogy kiszúrt csontjaikra visszapárnázod a napszámnyi izmot. Hatalmas üke az alázatos holdnak s a futkározó csillagoknak. A higany, a tűz s a rádium mind csak trónusod lépcsőin kolduskodik. Az erő harsány gyökere vagy s melegebb vagy, mint a kínálkozó asszony. Hidd el, már kisiskolás korunkban is csak a Te végtelen szárnyaid alatt szerettük az örvénylő vizet, futottuk a métát a laposra feküdt mezőkön. Kiművelt, tekervényes eszünk most is a Te köntösödön virág. Sárga rózsák között te vagy a kicsattant májusi Nászfa. Árva, poros falvak ülnek alattad s a zilált, emberevő metropoliszokból szolgáló, nagy gesztusokat nyújtanak feléd a kőművesek. Hatalmas tőgy vagy Te az ég visszájára hajtott mellén. Itt lentről a gyönge matériák, akiknek hirtelen röhejre törik a szájuk lángbaborult fejüket földobják hozzád, mint a lobogó zászlót. 8
