A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Archaikus és modern. Válogatás Raum Attila gyűjteményéből

megjelenési módjukban még gyakran magukon hordják az archaikusabb világkép, a kollektív emlékezet nyomait. A népművészethez kapcsolódó regionális vonásokon túl egyfajta egyetemes jelleget, földrajzilag egymástól távol élő népek művészetének rokon vonásait ismerjük fel bennük. E „kollektív emlékezet" egyetemes jellegére utalnak például Tőke Imre pásztorszobor-faragásai. Munkái a dunántúli népművészet hagyományaiból nőttek ki, magukon hordozzák a pásztorfaragás sajátos jegyeit, s ugyanakkor - a szem és száj formálása tekintetében - rokonságot mutatnak a természeti népek, például a polinézek illetve a négerek plasztikáival. Tőke János több korpuszt faragott: munka közben Krisztus szenvedésével azonosulva maga is rosszul lett. Bacskainé Láda Zsófia virágcsendéletei is a népművészeti díszítőfestő hagyomány szemléletével mutatnak rokonságot. Bányai Ferenc önéletrajza, melyet hetvenöt éves korában írt, a következő sorokkal kezdődik: „Hat elemit és három ipai tanonc iskolát végeztem. Kitanultam az asztalos mesterséget, 1927. március 1-én szabadultam fel. (...) 1929-ben Óbudán sikerült bekerülnöm a MASZEK Iskolabútor és Tornaszergyárba: (...) állami iskolákat szereltünk fel, így mint szerelő bejártam Magyarország Kadarkuti Richárd Karácsony reggel túloldalon fent Gubányi Imréné Ravatal túloldalon Szeleczky Mihály Francia Kis Miska kegyetlen vallatásai, 1920