Csaplár Ferenc szerk.: Kassák Lajos / Érsekújvár (Kassák Múzeum, 1992)

[Emlékezés a szülővárosra]

[EMLÉKEZÉS A SZÜLŐVÁROSRA] A Nyitra-megyei Érsekújvárban születtem 1887. március 21-én. „Ó, szép régi ifjúság !" Bizony, mindez már nagyon rég volt, emléke is más emlékek rétegei alá került, s hangjai, színei, formái mind ritkábban jutnak a felszínre. Olykorolykor azonban felködlik előttem a Nyitra folyó, ahol pecázni szoktam, a Berek erdő, ahol madarásztam, az Öreg-templom csodálatosan magas tornyával és párját ritkító három harangjával. Gyerekpajtásaim között éltem, rövid gatyában, mezítláb, s majdnem azt mondhatnám, boldogan. De mindez nem a valóság tükörképe bennem, az egészet rég átalakította az emlékezés, s ez így jól is van, legalább emlékeink szépítsék meg életünket. A valóságban eléggé kialakulatlan volt a város, népe alig is igényelte a boldogság forrását. Parasztváros volt, akadtak benne jómódú, gőgös gazdák és meglapuló szegény parasztok. Mesteremberei még a céhkorszak maradványait őrizték, erre vonatkozólag egy szép dokumentumot idézek az alábbiakban. Nagy papírlapon, aranyos cirádákkal körülrajzoltan bizonyítványt kaptam, mikor inaskoromból felszabadultam. íme, a bizonyítvány, ami külsejét tekintve tekintélyes okmánynak is beillett volna. Tartalma a következő: Bizonyítvány Az érsekújvári első ipartestület elnöksége ezzel kinyilatkoztatja, miszerint Kassák Lajos r. k. érsekújvári születésű ifjú T.c. Szporni Gábor tagtársunknál a lakatosipart három és fél éven át kellően megtanulta, mely idő alatt magát tisztességesen viselte, miért is fennevezett ifjút T.c. ipartársainknak kegyeibe ajánljuk, és ezen bizonyítványt neki igazolásul kiadjuk. KeltÉrsekújvárott, 1903. év szeptember 26-án PRUDOVITS LAJOS SZPORNI GÁBOR JEGYZŐ ELNÖK TAKÁTS JÓZSEF ZÓLOMY JÁNOS A bizonyítvány átadása nagy ceremóniák között történt, s végül hálás szavakkal kezet kellett csókolni a legöregebb mesternek. Mindez ma már kissé nevetségesnek látszik, de akkor meghatóan szép volt, s igazán jólestek az öregek elismerő szavai. Felszabadulásom után hamarosan elhagytam a várost, csak tíz év múlva mentem vissza látogatóba. Ekkor vettem csak észre, hogy a templom nem is olyan pompás, mint ahogyan emlékeztem rá, belseje néhány lépcsővel