Csaplár Ferenc szerk.: Kassák Lajos / Érsekújvár (Kassák Múzeum, 1992)

Érsekújvár

ÉRSEKÚJVÁR Anyám nyolcvanéves. S egy nyolcvanesztendős öreg bizonyos értelemben nemcsak visszagyerekesedik, ahogyan mondani szokták, hanem túl is érett már egy kicsit, mint az ágon felejtett gyümölcs, túl a bölcs nyugalmon, gyarlón érzelmessé vált, és nyugalomra vágyik. S az ilyen nyugalomra vágyó öreg, ha elszakadtan él szülőhelyétől, sokszor, egyre gyakrabban gondol vissza a tájra, ahol először látta meg a napot, s egyre több legendát sző azok köré az emberek köré, akik vérbeli rokonai vagy egykori barátai és társai voltak szorgos tevékenykedéseiben. Ugyanígy van az anyámmal is, aki Érsekújváron: született, s kényszerűségből évtizedekig élt távol szülőhelyétől anélkül, hogy emlékezetében elfakult volna a régi emberek és dolgok képe. Nem sokat ért a politikához, nem üres okvetetlenkedő, nem is vádolt tehát semmiért senkit, békességes szívvel csak visszavágyott oda, ahonnan elszakadt, s kívüle való okok miatt nem térhetett vissza. Évek óta ígérem neki, ha mód adódik rá, vonatra ültetem, és elkísérem Érsekújvárba, amit ő röviden még mindig Újvárnak nevez, s ahol félszázaddal ezelőtt magam is születtem, s ahová időnként visszavitt az emlékezés és a kíváncsiság. Úgy látszik, nem is kell túlságosan megöregednünk ahhoz, hogy óhajtsuk édesanyánk és szülőföldünk közelségét. Minden frázistól, politikai célzatosságtól mentesen úgy érezzük: ők a miénk, és mi az övék vagyunk. Ahogyan az újságokban olvasom, hogy Érsekújvár körül eltörölték a húsz év előtt meghúzott határvonalat, már látom is magam előtt a lapos fekvésű, kis paraszti várost, amelyről anyám legendákat mesél, és ahol én bajok és örömök között végigéltem ifjúságomat. Anyám még úgy beszél róla, mint nagyon jelentős várról Komárom közelében, történelmet mesél a török uralom idejéből s a saját gyermekkorából, amikor még, ha piacra indultunk, úgy mondták: megyünk a várba. Még nagyon jól láthatók voltak a sáncfalak romjai, s még mindenki tudott a földalatti utakról, amelyek a piaci kút mélyéről indultak szét, s az egész területet behálózták a vár alatt. Tud valamit a török urak életmódjáról és Rákócziról, aki több mint két évszázada az újvári ferencrendiek zárdájából bocsátotta ki manifesztumát. Én emlékeim már egészen más színezetűek és más jelentőségűek. Nekem a híres Újvár már csak Érsekújvár, törökdúlás nélkül, marcona harcosok helyett szorgalmas földművelő és tanult iparosnépséggel, polgári képviselőtestülettel és szociális problémákkal foglalkozó legényegylettel. Szülővárosom emlékei között semmi csodálatosat nem találok, de ma is jólesik tudnom, hogy milyen felejthetetlen volt a táj, és milyen emberségesek voltak a körülmények, amelyek között felnövekedtem. Aránylag kicsi és kevés 33