Csaplár Ferenc szerk.: Kassák Lajos / Érsekújvár (Kassák Múzeum, 1992)

Anyám címére (Részletek)

gyan arra a kérdésre nem tudok feleletet adni, hogy vasmunkásból hogyan lettem költővé. Halványan sejtem, hogy messze évtizedekkel ezelőtt, mikor a kicsiny öregasszonyt és az ő napba repülő kakasát megláttam, már akkor előttem terült az út, amelyet több-kevesebb kitérővel meg kellett járnom. [...] Tizennegyik levél A Zeneakadémia koncerttermében ülünk ezernyi emberek, hogy Johann Sebastian Bach, lipcsei orgonista János passióját meghallgassuk. Egyelőre csönd van, s aki ezek közül a nagyvilági, ideges és hiú, hajszához szokott és hirtelen szenzációkra kíváncsi emberek közül eldurvult lelkében még magába tud szállni, az most réveteg tekintettel mered a semmibe, és érzi, hogy az idő folyása megfordult, világok múlnak el körülötte, és ő egy német kisváros közepén áll, két-háromszáz év előtti idegen környezetben, ahol minden zug, minden egyszerűség és díszítő faragvány örök időktől örök időkig ismerős a számára. Nagypéntek a kereszténység legdrámaibb ünnepe, az istenember halálának és az istenember-legenda megszületésének órái. Nem teológiai dogma, nem vallási ceremónia, tisztafényű emberi ünnep, mert ezen a napon halt meg Jézus, a szegény názáreti ács fia, akiben, emlékezetünk szerint, először feszítették meg az igazságot. Az Igazságot, - ki gondol még az igazsággal ? De úgy érzem, ha Jézusról beszélünk, nem hallgathatunk az igazságról. És hiába is akarnék hallgatni, kifakad belőlem a vers, ahogyan a zengő forrás előtör a földből: Vannak, akik azt hiszik, meghaltál a keresztfán. Oh, örökéletű testvér, én naponta találkozom veled és szót váltunk, amint kékvászon kötényedből magot vetsz az őszi határban, vagy lótsz-futsz a nagyvárosok utcáin és másutt ugyanebben az időben a názáreti ácsok mesterségét folytatod mérőzsinórral és villanó baltával a kezedben. Vannak, akik azt hiszik, sebeiddel elszálltéi e földről. Oh, Jézus, én a mi örök összetartozásunkról beszélek s ahogyan a hold árnyékot vet elém látom, hogy Te is itt ballagsz velem az éjszakában éppen olyan szegény és elhagyatott vagy, mint én vérzik a szíved, kezeid és lábaid is véresek. 29