Csaplár Ferenc szerk.: Kassák Lajos / Érsekújvár (Kassák Múzeum, 1992)

Egy ember élete (Részletek)

bői jó mesterember legyen, csakúgy köll a jó ész, mint ahhoz, hogy valakiből püspök legyen ! Éreztem, hogy a padló lassan hintázni kezd alattam, a nyolc gyerekfej olyan volt, mint nyolc kifényesített golyó, vigyorgó szájuk az én számat is elgörbítette, de mintha sírni akartam volna. - Én kérem, azért buktam meg, mert inas akarok lenni. - Te buta kölyök-mondta közbe az asszony-, azt hiszed, hogy egy inasnak jobb dolga van, mint a diáknak! Itt reggel hattól este nyolcig dolgozni köll ám! Ne félj semmit, a mester úr majd lehúzza rólad azt a szép rövid nadrágot ! A mester fölállt, és komolyan nézegetni kezdett. Mint valami fiatal csikót, megmustrált tetőtől talpig, megfogta az egyik vállamat, és megrázott. Lábaim a tetszeni akarástól és a félelemtől valósággal gyökeret eresztettek a padlóba. Szembenéztem vele. Tudtam, hogy minden ezen a pillanaton múlik. - Kérem, én nagyon jól tudoktanulni, csak az iskolát nem szeretem. Ha inas lehetek a Sporni úrnál, akkor nagyon fogok tanulni, majd meglátja a mester úr ! - És nem fogsz egy hét múlva vagy egy hónap múlva megszökni ? - Nem ! Sohasem fogok megszökni. - No, csak várj, te buta kölyök, majd meglátjuk - mondta az asszony -, hol leszel te egy hét múlva ! A mester, úgy látszott, hogy meg van elégedve velem. -Jól van! Holnap reggel gyere el az anyáddal vagy az édesapáddal, ha meg tudunk egyezni, akkor felveszlek. Az udvaron azt mondtam a két inasnak: -Fölvettek, holnap reggel már én is idejövök dolgozni - és nem bírtam magammal az örömtől. Nyújtottam feléjük a kezem, hogy összepajtáskodjam velük. A kalapácsos ingerülten felém rúgott: - Eriggy, te taknyos ! És mind a ketten bántón röhögtek. Otthon ez volt az első mondatom : - Mamácska, kérem, holnap reggel jöjjön el velem a Sporni úrhoz, fölvett inasnak. Anyám alig tudott szóhoz jutni a meglepetéstől. Végre: - Hát nem akarsz a jó útra térni? Azt hittem, év végére majd csak rendbe hozod azt a bizonyítványt. Hiszen te okos gyerek vagy. Hallottad, mit mondott a plébános úr? Papot csinál belőled! Hát van még egyetlen gyerek ebben a városban, akinek ilyen szerencséje lenne? Én meg az a szegény apád ma még csak dolgozunk, de mi lesz veled, ha mi kidőlünk? Édes istenem, ha neked adhatnám az eszemet! Apádnak ezt el sem merem mondani. Megint én leszek a bűnös. Lajkóm,fiam,az Isten áldjon meg. - Inas leszek- mondtam -, inas leszek ! - Uram Isten, hát miért kell egy anyának ilyen gyereket szülnie! 16