Csaplár Ferenc szerk.: Kassák Lajos / Érsekújvár (Kassák Múzeum, 1992)

Egy ember élete (Részletek)

nem nekem való, úgy éreztem, valósággal meg becstelen ít annak a tudata, hogy diák vagyok. Néhány gyerek röhögve meglökdösött, mások sajnálkoztakfölöttem. - Ne vidd haza azt a vacak bizonyítványt, mondd, hogy elvesztetted ! A szemükbe nevettem: -Szamarak, hát mitől féljek? Én nem félek attól, hogy megvernek. Megmondtam mártavaly, hogy inas akarok lenni. Üssenekagyon ! Egy szalmahajú, aki kettőből szintén megbukott, hencegőn mellém állt: - Igaza is van neki. Már miért félne? A többiek nekiestek, és ütni kezdték: -Ő mondhatja, hogy nem fél, ha agyonütik, de te csak hencegsz! Miért magoltál akkor mindig a pad alatt, ha most olyan hős vagy? Te egy született buta vagy, meg hencegő vagy ! Mindenki az én pártomon volt, s én éreztem, hogy valaki rendkívüli vagyok közöttük. S ezt ők még jobban tudták, mint én. Megfeledkeztek a maguk kis bajairól, s elkísértek egészen hazáig. Útközben láttam, amint a rövidlátó zsidógyerekek tovaosonnak a boltok fertálya felé. Táskájukat a mellükön vitték, s benne a jó bizonyítványt. Őrizték az egyes és kettes számokkal teleszórt papírlapot, nehogy valaki meglássa, s a jámbor számokért pofonokat kelljen elszenvedniük. Dél volt, mikor hazaértem. A konyhaajtó nyitva volt, anyám a mosóteknőnél állt, mint valami szuroklap, csillogott a fekete, lesimított haja. Az udvaron a szederfa alá álltam, kezemben volt a bizonyítvány, és vártam, hogy valaki észrevegyen. Anyám a kútra indult, mikor meglátott, letette a dézsát, és előrehajolt felém, mintha rosszul látnának a szemei. - Megbuktál? - Nem tudom. - Mutasd ! - belemeredt az írásba, aztán értelmetlenül visszaadta. - Olvasd el, mi van benne... Édes istenem, én azt hiszem, megbuktál! Olvass el minden betűt! Nagyon összetört és kétségbeesett volt. Hazudhattam volna, hiszen ő nem tudott olvasni, de még ahhoz sem volt kedvem, hogy a bizonyítványt szétnyissam. Valami utálatféle gyülemlettfel bennem az egész világ ellen. -Minek olvassam... Megbuktam! Mondtam, hogy nem akarok iskolába járni ! Mindenből megbuktam ! Anyám nem szólt semmit. Azt hittem, amint a „megbuktam" szót kimondom, egy nagyot, egy borzalmasatfog sikoltani, s aztán összeesik és meghal. Egy perc múlva szörnyű nyugalommal azt mondta: - Ha apád hazajön, agyonüt... Fölvette a dézsát, telemerte vízzel, és visszament a konyhába. Erre nem voltam elkészülve, majdnem sírva fakadtam. Éreztem, most valami történt, amit nem tudokfölfogni. 10