Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)

Botár Olivér: Tekinthető-e a Képarchitektúra a szerkesztett relief kiáltványának? (Ford.: Borus Judit)

más tartalmat nem hordoznak: vagyis még Kandinszkij és Schvvitters műveinek érzelmi tartalmát is meg kell semmisíteni,

s az eredmény a képarchitektúra lesz. Másrészt viszont, ,,aki aképarchitektúrát megszereti, annak meg kell undorodnia a kispolgári berendezkedésétől, és következésképpen kispolgári önmagától." Kállai Ernő írásaiban ezt a gondolatot egy lépéssel tovább fejlesztette (bár ez a lépés úgy tűnik,az érzelmi motívum ismételt bevezetését tartalmazza),és Kassák képarchitektúra-műveit úgy tekintette, mint „egy kérlelhetetlen forradalmi akarat új törvény- és életszabását" és végül „az eljövendő tökéletes kommunista rend tükröződését".

2 Kassák képorch/tektúro-elméletében a művészeti formák modelljéül az építészet konstruktív módszerét tekintette.(Meg kell jegyezni,hogy Európában a „konstruktív" szót 1910 óta használták azon pozitív irányú művészeti magatartás jellemzésére, mely szemben állt afin de siècle dekadenciájával,a háború előtti és utáni ,,avantgardok"pesszimizmusával és nihilizmusával.) Az egykorú közép-európai szakirodalomban az építészetet Gesomtkunstwerknek tekintették: olyan művészetnek, mely egyesíti magában a tiszta kreativitást, a „konstruktív" szemléletet (mind jelképesen, mind aktuálisan) és a direkt és széleskörű társadalmi hasznosság potenciálját.

3 Kassák elhatározásában,hogy a „kép" és az „architektúra" szavakat alkalmazza művészete elnevezésében,egy határozott szándék érvényesül,az architektúrához és a hagyományos művészi formátumhoz társuló elvek egybeolvasztásának szándéka.A képarchitektúra idealizmusa és „tradicionalizmusa" igazolja azt, hogy Kassákot művének megírásakor nem befolyásolták az orosz konstruktivisták. Ha a Képarchitektúrának van valami köze az akkori orosz avantgarde-hoz, akkor csakis Malevics szuprematizmusához lehet köze, melyről Kassák 1920 novemberében hallott, Konsztantyin Umanszkij szovjet író új orosz művészetről szóló előadásán és diavetítésén,melyet a bécsi aktivisták szerveztek. Valószínű,hogy Kassákot a szerkesztett reliefet hirdető képorch/te/ctúro-elmélethez három dolog együttesen vezette el: Archipenko szobor-festészete iránti elragadtatása, vonzódása ah hoz az elvhez, hogy egy festményt úgy kell „felépíteni", ahogy az építész építi az épületeket, és az a meggyőződése,hogy az új művészetnek nem-elvonatkoztatottnak és nem-utánzónak kell lennie. Kassák tehát megállapítja, hogy „a képarchitektúra nem a síkba befelé, hanem a síkból kifelé építkezik.A síkot egyszerűen adott fundamentumnak veszi, nem befelé nyit perspektívát,ami mindenkor csak illuzórikus lehet, hanem egymásra rakott színeivel és formáival belép a reális térbe és így megkapja a kép,a képélet határtalan lehetőségét: a természetes perspektívát." így a képarchitektúra-munkák az illuzórikus perspektíva alkalmazása helyett,a képsíkból kifelé építkeznek,és igazi perspektívát vezetnek be.Újra az épületet véve modellül: „mi,hasonlóan minden építészhez,elindulunk a magunk területéről a síkról, mint alapról a térbe, úgy mint aki többé nem kiszolgálni, hanem saját képükre átformálni akarják a világot." Míg ezt a kritikusok és történészek csak a térbeliségre való felszólításnak tekintették,az „igazi perspektíva" bevezetésére való buzdítás félreérthetetlenül a felépített reliefre utal. Mind a szó szerinti, mind a jelképes interpretáció helyes (bár a szöveget lehet értelmezni szerkesztett reliefre és nem figurális,geo74