Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)

Andrási Gábor: Forma és „képtest" Kassák korai művein (1920-1924)

manifesztum jellegű teóriától elszakadó - kritikai megközelítés lehetősége,mely saját „immanens hatásában" kívánja vizsgálni Kassák (és Bortnyik) képarchitektúráit. A kortárs kritikust,Hevesy Ivánt ugyan világnézeti elfogultsága messzire sodorta (végkövetkeztetéseivel nem is érthetek egyet); mégis az általa megfogalmazott igény - mint a „formatartalom" analízisének beváltatlan ígérete - ma is eleven és kielégítetlen.

4 Mert Kassák képzőművészeti alkotásai elsősorban képek,még akkor is,ha a „képarchitektúra nem kép többé a szó akadémikus értelmében"

5, kép a szó eredeti és esztétikai értelmében és képnek kell tekintenünk szellemi és fizikai létezésében. Mindez evidencia, mégis ideíratja velem - a „festő Kassák" életművének oly sokat hangoztatott periodizálási,datálási és azonosítási nehézségeinek is egyetlen ellenjavallatául-a Kassák-képeknek most már elkerülhetetlenül közvetlen-érzéki megközelítést kényszerítő szüksége. Kassák,Bortnyik és Moholy-Nagy képarchitektúráit a korabeli nemzetközi absztrakció többi képviselőjének műveivel összevetve - megfogalmazásának általános érvényt tulajdonítva - írja Passuth Krisztina: „Az absztrakt kompozíció személytelen és racionális..."

6 A manifesztumokban és a korszak művészetelméleti fejtegetéseinek szövegében (például az expresszionizmus „individualista-szubjektív" jellegének bírálatában) talán megtalálhatjuk, mint elvárást,de a programok mellett keletkezett művekből ez a „személytelenség" teljességgel hiányzik.Éppen egymástól megkülönböztető személyességükben rejlik hitelességük és hatásuk titka; minden mű „személyes",vagy nem mű; nem is lehet más, mint a művet létrehozó individuum szellemi létezésének legszemélyesebb megnyilvánulása. Kassák korai műveinek festő kortársaitól eleve megkülönböztető alapvonása alkotásainak a létrehozásukon munkálkodó mozdulatok és gesztusok karakteréből következő sajátos darabossága és vaskossága, helyenként nehézkessége. Ezt a jelenséget Korniss Dezső akképpen fogalmazta meg, hogy Kassák „alkotásait a képzőművészetben talán úgy lehetne meghatározni, hogy Ő - ha volna ilyesmi - a konstruktivizmus primitívje."

7 A legtöbb Kassákműre jellemző összbenyomás - a formaadás kissé csikorgó-szögletes jellege és „nyomainak" eltüntetetlensége - végeredményben ambivalens; alább látunk majd példát,hogy egyes műveknek előnyére is válhat. Az előbbiekből következően ez az „összbenyomás" egy határozottan érzéki-materiális „képtest"-ben (Malevics) nyilvánul meg; Kassák alkotásainak faktúrája távolról sem „belle peinture"; olykor foltos felületek,eldolgozatlan ecsetnyomok, bizonytalan kontúrok és „javítások" tanúskodnak a megvalósítás nehézségeiről. „Anyagi létezésük" - festékből,papírból készített kép-tárgy voltuk - többnyire olyan szembeötlő és önfeltáróan evidenciaerejű, hogy számomra ettől az esendő, magában nyugvó valóságosságtól „eltekinteni" teljes képtelenség. Kassák alkotásainak primer anyagisága olyan markáns vonás,hogy ezek a művek aligha léphetik át saját árnyékukat,

s ha a képarchitektúra képes is „saját szenzibilis tárgyiasságán túlra vezetni a befogadót",arra aligha képes,hogy „felszámolja saját esztétikai szenzibilitását."

8 A képarchitektúra tere is mindig érzéki-konkrét, mondhatni „rajzlap-tér", melyben az építésre váró formaelemek végül egyensúlyba kerülnek egymással. Egyik típusa a rendelkezésre álló felületet színes formadarabok egymáshoz illesztésével mozaik módjára telje66