Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)

Andrási Gábor: Forma és „képtest" Kassák korai művein (1920-1924)

sen kitölti; a másikon az ,,alakzat"-ot Krssák hol a kép alsó szélére állítja, és az elemeket „alulról felfelé építi" egymásra,

9 hol körben teret hagy számára. Az alakzatot körülölelő tér híján van minden transzcendens telítettségnek,és abban az értelemben ténylegesen is „konkrét tér", hogy érezzük: nem több, mint az „itt és most összeépített formák" tere. A kassáki absztrakció hasonlósága Malevics szuprematizmusához csak látszólagos és „formális". Még abban az esetben is,amikor kétségtelenül Malevicsre emlékeztető idomok Malevicset idéző viszonyban vannak egymással, Kassák erős,vastag,a képen látható négyszögekkel csaknem egyenértékű léniák kerete közé zárja a kompozíciót; „végtelen" nyitottságát felszámolja és szigorúan határolt kép-teret hoz létre. „A képarchitektúra nem a síkba befelé, hanem a síkból kifelé építkezik" - áll Kassák manifesztumában.

1

0 Valójában a képarchitektúra a síkra,a síkon épül fel. A „tér" kifejezés használata Kassák korai műveinek túlnyomó többsége esetében csupán abban az általánosmetaforikus értelemben látszik indokoltnak, amennyiben bármely vászon vagy papír síkja a szín- és formakombinációk immanens-optikai hatása révén mélységben is tagozódik. Az a metafizikai élményből táplálkozó kozmikus tér-érzet, mely Malevics szuprematista kompozícióiból sugárzik,vagy egy lehetséges újabb változata az imaginárius tér (Mondrian, Klee,Duchamp-Villon) megteremtésének - mindez hiányzik Kassák festészetéből.Ezzel szemben művészetében felbukkan a szerkesztett látszatperspektívából keletkező illuzionisztikus tér. Nemcsak épülettervein

1

1 - ahol a konkrét-praktikus célt szolgáló pavilon („reklámkioszk") a konstruktivizmus környezetformáló erejének,táblakép-dimenziót maga mögött hagyó expanziójának dokumentuma - hanem megjelenik a képarchitektúrákon is. Különös „hibridek" jönnek létre ezáltal, melyeken bizonyos elemek három dimenzióban vannak,ám a konstrukció egésze tökéletesen síkszerű. Előfordul,hogy a sík-konstrukciót egy fekvő hasábra, vagy „hátranyúló" négyszöglapra (posztamensre vagy „talpra") állítja, így az bizonytalan, hanyatt dőlni képes lemez hatását kelti. Másutt az egymást gyakorlatilag kizáró rövidülések következtében az „architektúra" szétomlással fenyeget; egyes síkok „elszabadulni" látszanak a kompozíciótól. A szerkesztésbeli következetlenség és a körzőt-vonalzót gyakorta elfogulatlanul kiegészítő vagy helyettesítő „szabadkéz" jelzi, hogy Kassák „geometrikus absztrakciója" szigorúsága ellenére sem ragaszkodott a mérnöki precizitáshoz. Kassákot nem zavarta,ha munkáján nem sikerült nyílegyenesre egy-egy vonal,ha konstrukciója olykor „szabálytalan" idomokból (is) állt. Közismert, hogy nem volt „képzett" festő; olyan technikai és szakmai perfekcióra,mint El Liszickij prounjai,vagy Moholy-Nagy „üvegarchitektúrái", nem is törekedhetett. Elemi eszközökkel és túlnyomórészt rajzlap-méretben dolgozott,és legsikerültebb műveinek varázsa e spontán kezdetlegességből is táplálkozik.Geometriája sterilitást nélkülöző „ösztönös geometria" (Hevesy Iván); pontosabban kvázi-geometria, mely öregkori festészetében ismét alapvető jellegzetességként bukkan elő a mértanban ismeretlen, puhán hullámzó kontúrokkal határolt szabálytalan síkidomok képében. A Kassák korai művein uralkodó síkszerűség statikussággal párosul.El Liszickij és különösen Malevics festészetében kozmikus tér-dinamika uralkodik; Kassák képarchitektúráin 67