Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)
Megjegyzések Kassák Lajos korai műveinek sorsához (G. M., Gy. P. P. G.)
városban,és hiába mondjuk, hogy Ön nem ismeretlen név, ha ezt nem tudjuk megfelelő galériával és apparátussal alátámasztani. Elképzelheti, hogy ebben az ügyben mindent megteszek,amit tudok,Seuphort eléggé felizgattam, például hogy milyen fontos elősegíteni az Ön visszatérését az avantgarde mozgalmakba..." -írja Pán Imre 1959.szeptember 22-én Kassáknak. Leveléből kiderült, hogy az általa és Vasarely, valamint Etienne Hajdú által összeállított szervezőbizottság a következőkből állt: Jean Arp, Sonia Delaunay, Ètienne Hajdú, Le Corbusier, Michel Seuphor, Pán Imre, Denise René,Tristan Tzara, Victor Vasarely. A nyár, illetve az ősz folyamán kristályosodott ki, hogy a kiállítást végül is Denise René galériájában rendezik, s ez ügyben - mint arra Pán Imre fenti levelében is utalt Vasarely befolyása döntött. A kiállítás katalógusát Magyarországon nyomták, bevezetőjét Michel Seuphor és Pogány Ödön Gábor írta. Szó volt még Tristan Tzara szövegének megjelentetéséről is, de ez technikai akadályok, a nyomdai átfutási idő hosszúsága miatt nem valósult meg.(Kassák Lajos levele Pán Imrének. 1959. nov. 12.) Az 1960.február 9-én tartott kiállítás-megnyitóra Kassákék nem utazhattak el. Kassák Vasarelynek írott 1960.febr.6-án kelt levelében ugyan,,szív attakjára" hivatkozik, de a sorok közül kiolvasható, hogy politikai kérdésről volt szó: „Minden valószínűség szerint két-három hét múlva utazhatom - ha addig megenyhül az idő." Az 1960-as kiállításon Kassák új, azokban az években készült munkái szerepeltek; erre utal többek között Kassák Pán Imréhez írott 1959.április 30-án kelt levele, melyben a képek méretét 70 x 100 cm, 90 x 100 cm, és 50 x 60 cm-ben adja meg. Kassák szándéka az volt, hogy minél több munkája maradjon Párizsban, hiszen hazai sikerre festőként nemigen számíthatott. „Arról van ugyanis szó ... hogy ha az összes képek kint maradhatnak,egyszer s mindenkorra szabadon rendelkezem velük.Szeretném, ha ezt akár valamilyen képeladással, akár más úton biztosítani lehetne.így érhetném el azt,amit valójában elérni kívántam." Vasarely 1960. május 10-én kelt levelében a korai és az ötvenes évek második felében készült Kassák művek összefüggéseiről ír: „Azt már írtam, hogy új képeivel múltbeli súlya latbevetése nélkül a százezres konkurrenciában minimálisak az esélyei. Ezt Denise René is jól tudja. Másrészt - kertelés nélkül mondom a húszas évek művei tartalmazzák annak a fantasztikus kollektív fellángolásnak erejét és stílusát,amit lassan itt győzelemre viszünk." Ugyanebben az évben kezdi szervezni Vasarely Kassákkal közös mappájának kiadását, így adva helyet a maga alakuló népszerűségéből Kassáknak, s egyben részt kérve saját maga számára is az idős mester aurájából. Az 1960-as kiállításon szereplő kései művek tizenkét kép kivételével 1960 augusztusára hazaérkeztek. Vasarely 1964. június 4-én írott levelében így ír: „Itt áhítatosan nézik az 1920-as dolgait, s nem akarják megérteni, hogy a régi Kassák és a mai ugyanaz az ember. Hogy ezt megértsék,ahhoz Önnek itt kellene szerepelnie nap nap után." Carl László, a svájci műgyűjtő 1962. október 14-i levelében Vasarely és Pán barátságára hivatkozik, s ugyancsak a húszas évekbeli művek iránt érdeklődik: „Lenne még számomra a húszas évekből valamije? Gouache vagy rajz, kollázs, stb. ?" Carl Lászlót is a korai Kassák-művek érdekelték; az idős mesterhez az ifjúkori művek megvásárlásának reménye vezérelte. Kassák és Denise René kapcsolata 1960-61 folyamán töretlen. Valószínű, hogy Kassákné, majd az idős Kassák párizsi útja során számos korai munkát adott el a francia galériatulajdonosnak, illetve Carl Lászlónak. A Pesten élő festő, s a galériatulajdonosok viszonyát a távolság s félreértések sorozata terhelte.Vasarely egy 1961 nyarán kelt levelében így ír: 141
