Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)
Andrási Gábor: Forma és „képtest" Kassák korai művein (1920-1924)
és térkonstrukcióin a zárt kép-térben az alakzat „kötött" mozgása,sík-mozdulata figyelhető meg. Malevics szuprematizmusának jellegzetes vonása a makro- és mikrokozmikus strukturáltság; a nagy,összefoglaló erejű és az apró formák rendszerének alapvető,olykor egy képen belül is megvalósuló szellemi egyenrangúsága és harmóniája. Kassák kompozíciója - az „építmény" - a maga nemében bármilyen bonyolult legyen is,nélkülözi ezt a belső differenciáltságot. Elemei alárendelődnek a konstrukció egészét uraló,általános és egyetlen (legtöbbször egyensúly-) törvénynek. Integrálódnak; egy kompakt,gyakorta saját centrumába zárt tömeg engedelmes építőelemeivé lesznek,sajátos „individuális formakarakterük" veszít erejéből. A MA-képeskönyv (1922) és a DUR-mappa (1924) rajzai e téren kivételt képeznek. Kassák itt is megteremti a „rendet",a kompozíciók egyensúlyát,de ez az egyensúly merőben más természetű, mint a képarchitektúráknál. Kevésbé zárt és híján van minden „rendíthetetlenségnek" és „örökkön örökké" mozdulatlanságnak. Kassák vonalai itt őrzik a szabad mozgás,a rajzi játékosság frissességét. A sok kanyargó, kunkorodó és hullámzó vonal könynyeddé és áttetszővé teszi ezeket a munkákat. Klee terminológiájával: az „aktív vonalak" túlsúlya következtében keletkező „lineáris energiák" itt mint dinamikus-élő energiák szaladnak végig a kompozíciókon. Ezek a mozgások egy különös - Picabiára emlékeztető, de Picabia abszurd humora nélkül való - mikrokozmosz elevenségét idézik; a nyilak,szaggatott vonalak és a bevonalkázott felületek a DUR-mappa rajzain mintha valamilyen szerkezet „elvi vázlata"-ként annak működésére utalnának, 1 2 olyan elemek,melyeknek „elmozdulására" legalábbis számítani lehet. Bármennyi dada-vonással bírnak is,ezeka rajzok nem a dada „mechanikus" érdeklődésének 1 3 reminiszcenciái; ezeket a rajzi szerkezeteket nem anonim szíjak, kerekek és áttételek „mozgatják", hanem a Kassák „számozott" költeményeiben is megnyilvánuló közvetlen és nagyon személyes lelkiállapotok és idegrezdülések. Ez a kapcsolat még kézenfekvőbb - mert „fizikailag" is létrejön - a MA-képeskönyv esetében,ahol a tusrajzok a 18.számú verset (mely Kassák egyik legismertebb képkölteménye) kísérik egy kézzel írott füzet lapjain. A kéziratjelleg fokozza a mű egészének személyességét és a rajzok között olyan is akad (Az asszony szeme), melynek - a versre is jellemző fanyar,groteszk humora további példa nélkül áll Kassák korai képzőművészeti munkásságában. Kassák legsikerültebb képarchitektúráira érvényesnek érzem az „emblematikus" jelzőt. 1 4 Ezek a munkák valóban emblémaszerú'en zártak és tömörek; kis számú és igen egyszerűen egységbe komponált formaelem alkotja őket,viszonyuk áttekinthető és „magától értetődő". Mindebből az következik, hogy az ilyen képarchitektúrák láttán jut legkevésbé eszünkbe a sokat hangoztatott „kép-építés"; a formát formához illesztő szisztematikus munkálkodás,a mű „építettsége".Többnyire linó- vagy fametszetek,így kevés színnel,elsősorban fekete-fehér kontrasztokkal és a pozitív-negatív formák ellentéteivel érik el jellegzetes tőmondat-hatásukat. 1 5 E két metszettípus rendkívül elterjedt a korszak avantgarde irányzatai között,egyrészt olcsósága és anyag-igénytelensége következtében (a fadúchoz vagy linóleumlemezhez mindössze egy metszőkésre volt szükség); másrészt esze68
