Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)
Perneczky Géza: A boldog sziget
teljesen hiányzik az a költői nagyság (és tragikus árnyék),ami Malevics úttörő munkáját egyedülállóvá és felejthetetlenné teszi. Még egy áramlatot kell megemlítenünk,a holland ,,de Stijl"-kör elméleti és gyakorlati munkásságát. Mondrian,a hollandok nagy sík-geometrikus művésze,tudatosan a tragikum ellen lépett fel (és ez a puritán-naiv idealizmus ad számára különleges tragikus színt). A világ az őszemében is gyarló, a művészet az ő számára is világmegmentő foglalkozás. A mentés munkái azonban nem forradalmiak, nem a konfliktusok jegyében zajlanak. Mondrian szerint a kép „igehirdetés",a tökéletes harmónia kidolgozásának és szemléltetésének a műfaja. Ez a harmónia annyiban újszerű, hogy nem a klasszikus szimmetria vagy az emberitárgyi arányok törvényeire épül, hanem egy metafizikus felismerésre - a legnagyobb kontrasztok kiegyenlítésének a képsíkon való megjelenítésére. A hűvös, intellektuális módszer, és a matematikai szigornak a filozófiai következetességgel és a formai egyszerűséggel, majdnemhogy eleganciával való párosítása azt eredményezte,hogy Mondrian lett az a művész, aki szellemileg és gyakorlatilag (a vízszintes-függőleges szerkezetekkel) a legközelebb jutott a klasszikus görög hagyományokhoz - és talán éppen ezért az európai civilizációba való maradéktalan föloldódáshoz. A Bauhaus mérnökei és a modern architektúra építészei egyetlen konstruktivistától sem tanultak annyit, mint éppen tőle. Ha Kassák Képarchitektúra-kiáltványát ezekhez a manifesztumokhoz és elgondolásokhoz mérjük,akkor a következőket állapíthatjuk meg: 1.A magyar művészet történetében azt a ritka esetet látjuk, hogy egy jelentős művész egy jelentős művészeti irányt,az egyetemes fejlődéssel lépést tartva,azzal egyidejűleg képvisel. Az 1921-ben írt Képarchitektúra-kiáltvány szinte ugyanazokban a napokban íródott, mint Malevics elméleti tanulmánya, és El Liszickij Proun-manifesztuma. Csak Malevics korai írásai előzik meg Kassák manifesztumát. 2. Kassák a radikális utópiák egyik sajátos,egyéni változatát teremtette meg a képarchitektúrával. Mint láttuk,az ő gondolatai nem a művészet immanens fejlődéséből,stílus- és formaproblémákból táplálkoztak, hanem közvetlenül a társadalmi forradalmár tapasztalataiból és abból a krízisből,amit a századeleji szocialista forradalmakban való részvétel,az abban való teljes vagy részleges bukás,és a bukás ellenére is fönntartott feladatvállalás jelentett. 3. A Képarchitektúra-kiáltvány ezért sokkal szorosabban kapcsolódik a „társadalmi ember" vagy a „politikus" élményvilágához, lehetséges problémáihoz, mint akár Malevics impozáns erejű metafizikai erőfeszítése,vagy Liszickij praktikus beállítottságú,a krízist eleve kikapcsoló, a győzelmet eleve föltételező teoretizálása. (Hogy Liszickij ebből a szempontból akarva-akaratlan csak taktikus maradt,azt a szovjet konstruktivista irányok későbbi sorsa mutatta meg.) Kassák ugyanúgy abszolutizálja a művészi kreativitást és a művész által teremtett modell jelentőségét,mint a többi avantgarde manifesztum-író. A viszonylag rövid - majdnem szabadvers formában írt - képarchitektúra-kiáltvány azonban a legkevésbé eklektikus valamennyi konstruktivista manifesztum között. Nem hivatkozik sem túlvilági,transzcendens tekintélyekre,sem pedig evilági mérnöki csodákra.Energiáját 49
