Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)

Perneczky Géza: A boldog sziget

és meggyőzőerejét az emberi küzdőképesség abszolutizálásából meríti. A képarchitektúra „architektúrája",azaz kézzelfogható tárgyi világa kimondottan képzetes, jelképszerű. Kassák ezzel sok tekintetben föl is oldja az utópia-műfaj idealizáltságát, irrealitását. Kiáltványában olyan sorokat találunk,amelyek a képarchitektúra jelképszerűségét hangsúlyozzák,és így az olvasót kézen fogva a költői képek értelme,a művészi indulatot vezérlő motívumok mögé vezetnek. 4.Ez talán azzal magyarázható, hogy a konstruktivista manifesztum-írók között egyedül Kassák volt képzett,gyakorlott irodalmár, ő volt a sík-geometrikus festők között az egyetlen professzionista költő. Nem véletlen hát, hogy képarchitektúra-kiáltványa formailag és tartalmilag is leginkább hasonlít a klasszikus utópia-műfaj kedvelt szimbólumára,a csodás, a minden problémára gyógyírt hozó szigetre.De ugyanakkor a legvilágosabban mutatja meg a modern, radikális utópiák sajátságait is. Azt tehát, hogy az allegorikus példabeszédek és útibeszámolók tartózkodó stílusát félretolva a művész a megvalósulás,az „itt és most" nyelvét beszéli. És ezzel az „itt és most"-tal nem a klasszikus utópiák tanácsadás-szerepére korlátozza magát,hanem a huszadik század elejének történelmi helyzetébe illeszkedve a direkt akció,a forradalmi türelmetlenség ábrázolására vállalkozik. 50