Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)

Perneczky Géza: A boldog sziget

PERNECZKY GÉZA A BOLDOG SZIGET 1/OPTIMISTA HAJÓTÖRÖTTEK „A képarchitektúra nem hasonlít semmire, nem mesél el semmit és nem kezdődik el sehol és nem végződik be sehol. Egyszerűen van. Hasonlóan a bekerítetlen városokhoz,a körbehajózható tengerhez,az elbolyongtató erdőhöz,vagy a hozzá legközelebb álló alkotáshoz: a Bibliához. Akárhol bele lehet lépni,és minden pontján az egészet fölérezhetjük. Egyszerűen tehát van, mert önmaga erejénél fogva meg kellett születnie. És ebben a létezésében könyörtelen." Honnan valók ezek a sorok? Kassák Lajos képarchitektúra-kiáltványából,1921 végéről. A körülmények: Bécsben vagyunk,ahol a Magyarországról emigrált aktivista költők és képzőművészek Kassák vezetésével továbbra is kiadják a Budapestről magukkal hozott folyóiratot,a MÁt, amely ekkor már hatodik évfolyamát éri meg,és még el fog jutni a tizedik évfolyamához is, mielőtt megszűnik. Hogy ezek az avantgarde magyarok Bécsben miből éltek,és hogyan tudták a drága kiállítású lapot finanszírozni,azt ma már nagyon nehéz lenne pontosan rekonstruálni. Az életben maradásnak és a munkának ez a titokzatos és termékeny formája azonban ismerős számunkra a századfordulót követő évek Párizsának vagy a húszas esztendők Berlinjének történetéből: ez életképességnek és alkotóképességnek a buzgása több évtizedre való emésztenivalót adott az úgynevezett művészeti és kulturális közéletnek. A Kassák-kör Budapesten még inkább nyugat felé orientálódott, az expresszionizmus és kisebb mértékben a kubizmus, illetve a futurizmus befolyását érezzük a MA oldalain. Mikor azonban kétszáz kilométerrel nyugatabbra kerültek,hirtelen az ellentétes pólus,az orosz konstruktivizmus vonzása vált erősebbé. A korábban úgyszólván csak irodalmárként ismert Kassák egyik napról a másikra biztos kezű képzőművésszé változik át,és néhány dadaista ízű képvers,illetve betűmontázs után síkgeometrikus képeket kezd festeni. A weimari Bauhaus és a meglehetősen távol fekvő holland De Stijl-kör munkáit Kassák jól ismerte. De a világháború befejezése után Németországba látogató oroszok sokkal erősebb hatást gyakoroltak rá. Malevics,EI Liszickij és a többiek iránymutató tekintéllyé nőttek a Kassák-kör szemében,és nemcsak művészeti kérdésekben. Mert a magyar aktivisták számára a forradalmár és a társadalom-tudós szerepe legalább annyira fontos volt, mint a művészi hivatás. A századelő kissé romantikus fogalmazásmódjával élve „hivatásos forradalmárnak" nevezhetnénk őket,akik dinamit helyetta művészetet használják robbanóanyagként. Az 1910-es évek végéig csakugyan úgy nézett ki, hogy a művészet,mint lázító vagy blaszfémikus fegyver,legalább akkora feszítőerővel rendelkezik, mint a vegyi robbanóanyagok. A világháború befejeztével egymás után föllobbanó kelet-európai forradalmak azonban igen különböző módon igazolták ezt a föltételezést. Egyedül az orosz avantgarde kapott - hála Lenin és Lunacsarszkij türelmének - fontos sze37