Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)
Perneczky Géza: A boldog sziget
repet az új állam és az új társadalom életében. A többiek epizodikus rövidségűek voltak,és a forradalom epizódján belül a művészet egy még kisebb, még epizódikusabb szereppel kellett hogy megelégedjen. Kassák Bécsben a bukott magyar Tanácsköztársaság emlékével vívódik.Az orosz modernek sikerei ebben a szorongató helyzetben természetesen még fontosabbnak tűnnek, szinte messianisztikus fényben fürödnek. De ebből a forrongó mozgalomból Bécsbe csak konstruktivista művek, helyesebben azok fotói, reprodukciói jutnak el. A forradalom - a sikeres forradalom - szerepe nem olyan kézzelfogható, mint a forradalmi művészet néhány terméke.Kassák a fiatal Szovjetunió sorsát,sikereit félretolva a magyar forradalom tanulságait igyekszik a kezébe kerülő konstruktivista képek alapján fölmérni. Lehetséges - teszi föl a kérdést -, hogy ennek a forradalomnak nem is az volt a fő baja, hogy esetleg túl radikális volt, hanem ellenkezőleg,hogy csak külsőségekben volt radikális? Lehetséges lenne, hogy a forradalom rosszabbul működött, mint maga a forradalmár? Hogy az események nem érték el a személyek színvonalát? Hogy a gyakorlat nem volt képes az eszmét megérteni? Hogy a valóság javíthatatlan és gyarló anyag a folyton fejlődő,egyre tökéletesedő tudattal,az eszményi forradalmárral összehasonlítva? Lehetséges tehát,hogy a forradalom Magyarországon nem bukott meg, mert egyszerűen el sem kezdődött? Ami történt, a zűrzavaros hónapok,a belső és külső viszályok története,az csak árnyékvilág volt ahhoz képest,ami a forradalmár művész fantáziájában zajlott le? És ami ott most is tovább él, hiszen a forradalom eszméje és az őt szolgáló művész nem bukhatnak el ? Érezzük a helyzet paradox voltát, és lélektani veszélyeit is.Az emigráció helyzete ez, illetve az emigrációba „átmentett" forradalomé. Kassák képtelen arra, hogy ezt a forradalmat csak mint emléket kezelje.Valamiképpen még mindig a jövőbe vetítve lebeg előtte ez a forradalom,és nem a múltban visszahagyva. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a forradalom, mint eszme, elszakad attól a talajtól, amiben fel nőtt, és történelemmé vált. A forradalom gondolata útipoggyásszá válik,amit az ember magával vihet az idegenbe.Vagy még találóbb képpel : a forradalom eszméje imaginárius sziget,amelyet a hajótörött kétségbeesett helyzetében képzel maga elé - hogy aztán partra is szálljon rajta. Ha ez a hajótörött egyúttal művész is,akkor ez a képzeletbeli aktus viszonylag könnyen kivitelezhető. Valamiképpen meg kell találni a módszert,amivel az elképzelt sziget ábrázolható. Kassák képarchitektúrája- úgy tűnik- ilyen ábrázolás, ilyen behelyettesítés. Az imagináció erejével létrehívott megoldás.„Akárhol bele lehet lépni,és minden pontján az egészet fölérezhetjük" - írta. Város,erdő,tenger, Biblia,azaz kicsiben az egész világ. Hogy Kassák ebben valóban hihessen és megkapaszkodhasson,ahhoz fanatikus erőre volt szüksége; a forradalmár,a próféta és a művész egyesített fantáziájára és önbizalmára. De ha a képarchitektúra-kiáltvány szövegét olvassuk,akkor látjuk, hogy ez a fantázia és önbizalom megvolt benne. Nem a fuldoklók kapkodásával keresett kiutat, hanem tovább tempózott előre,amíg az immaginárius megoldás,a sziget ki nem kerekedett előtte. És itt valóban egy mitikus motívum juthat az eszünkbe,a viharos tengeren lépkedő meg38
