Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)
Korner Éva: Adalékok a magyar képzőművészeti avantgarde történetéhez a két világháború között. Kassák Lajos helye a magyar avantgarde tendenciákon belül
politikusak voltak (Tamás Aladár,Palasovszky.Tiszay Andor,Cikk-cakk estek, Rendkívüli Színpad,Új Föld-estek,100%-kórus). A másik fő fóruma a kórusszavalatnak Simon Jolán gyakorlati és elméleti-teoretikus vezetésével Kassák Munka-köre volt,és ez is rendezett politikai kabarékat. A színpaddal összefüggött a kor egyik jellegzetes kifejezési formája: a mozgásművészet (Madzsarné és iskolája rendszeresen részt vett a szavaló és pantomim előadásokon.) Ez, akár a többi avantgarde megnyilvánulás,teoretikus alapokon állt: a test kultúrájának fejlesztésében az emberi felszabadulás fontos eszközét látta. A magyar avantgarde színpad - bármennyire korlátozottak voltak is lehetőségei - megvalósított valamit a hagyományos műfaji keretek lerombolásának programjából: irodalmat, képzőművészetet (lásd: díszlet és testfestés,plasztikai műnek tekinthető kosztümkreációk), testművészetet (anakronisztikusan: body-art-ot) egyesített, s áthágta a művészet-élet Rubikont, lényegében eltörölte a színpad és a nézőtér határát: a hivatásos előadókat nagyrészt a „tömegekkel" helyettesítette,művészetet és szociális, ill. politikai agitációt közös nevezőre hozott.(Egyik legemlékezetesebb kísérlet volt 1929-ben Ernst Toller Géprombolók c. luddista drámájának színrevitele a 100%-kórussal,a darab azonban csak a főpróbáig jutott el,a bemutatót már betiltották.) Az avantgarde építészcsoport,a CIRPAC tevékenységével Major Máté professzor előadása részletesen foglalkozott, mégis a jelen komplexus keretében is említést kell róluk tenni. Elméleti munkásságuk, közéleti harcaik középpontjában az építészet nem mint szakma, hanem mint a legszélesebben értelmezett szociális kérdés áll; ,,a magyar szekció közös munkára hívja fel mindazon,ez ideig szétszórtan dolgozó építészeket,mérnököket,orvosokat és szociológusokat,akik megértve a kor szociális problémáit,a legkisebb lakás megoldásán való kitartó munkával akarják Magyarország dolgozó rétegének életszínvonalát emelni" - hirdette Molnár Farkas. A kislakás,a „kolház",a várostelepítés elvein dolgoztak. Ők is áthágták a műfaji határokat, s az építészet speciális esztétikai és technikai kérdéseit, és ezek anyagi vetületeit szociális szempontból vizsgálták (társadalmi izgatásért bíróság elé is állították őket) - mégis a gyakorlatban főként kisméretű magánvillákat építhettek csak. A leginkább speciálisan művészeti formák a fotó,a karikatúra,a fotómontázs,a reklámgrafika, nem önálló ,,műtárgy"-ként,hanem funkcionálisan léteztek. Az első három politikai, illetve szociológiai agitációt fejtett ki.Központjuk Kassák Munka-köre volt,legkiválóbb művelői maga Kassák és a köré csoportosuló fiatal képzőművészek (Korniss Dezső, Trauner Sándor [Dor],Kepes György,Vajda Lajos stb.) és az ún.szociofotósok (Lengyel Lajos, Haár Ferenc, Frühof Sándor stb.),akik többségükben egyszerű munkások voltak. Mindhárom művészeti ág közös tartalmi és formai tulajdonsága a realitás egyes társadalmilag tipikus kirívó jelenségének, ill.vonásának kiemelése volt.(Mint érdekességet kell megemlíteni, mert nem volt jellemző rá,hogy Moholy-Nagy Bauhaus-korszakában készített politikailag célzatos fotómontázsokat is, pl.: Mutter Európa pflegt ihre Kolonien.) Bár a Munka-körbeliek (Kassák,Lengyel) készítettek reklámgrafikákat is,ez Bortnyik 19
