Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)
Korner Éva: Adalékok a magyar képzőművészeti avantgarde történetéhez a két világháború között. Kassák Lajos helye a magyar avantgarde tendenciákon belül
speciális területe volt. A múltban elsajátított Bauhaus-szellemet próbálta tovább plántálni iskolájában.1929-ben előadást tartott, melyben megállapította, hogy: a mi időnk a gépkorszak, művészete következésképpen a gépkorszak művészete. A művész ,,többé nem az a bohémeskedő,fellegekben,elefántcsonttoronyban élő alkotó,mint elődei voltak,hanem a reális élet feladatait ismerő, a mai korba fenntartás nélkül beilleszkedő, reális értékeket teremtő alkotóművész.Egyenlőségjelet tesz a technikai forma és a művészi forma közé..." Továbbá: „művészet (exkluzív műtárgy) ipar,iparművészet kategóriái elavultak... A technika lehetővé tette a tömeggyártást, ez a tipizálást... csapás az i par műv észét re..." Egy korábbi,! 927-es bűvészet és üzleti élet című cikkében lényegében ugyanerről szól: arra biztatja a művészt bízza magát nyugodtan az iparra mint mecénásra. Ezeknek a nézeteknek, programoknak a realizálásaira azonban a szegényes magyar technika és ipar,különösen pedig a beálló világgazdasági válság nem adott lehetőséget. A tömegprodukcióba beépülő művészet nagyratörő célja helyett csak egy - ugyan igen magas színvonalú - plakát, könyv- és üzleti reklámgrafika jött létre. Ugyancsak anyagi eszközök híján nem születhetett meg a magyar avantgarde film, habár Kassák lapjaiban szüntelenül propagálta a fiatal orosz filmművészetben feltárult lehetőségeket. A Munka kiadásában jelent meg Gró Lajos: Az orosz filmművészet című könyve is Kassák fotómontázs címlapjával és Lengyel Lajos fotómontázsillusztrációjával.(Magyarországon avantgarde film csak egy született 1924-ben,Gerő György műve,amelyet a Dokumentum 1927-ben ismereteit. Moholy-Nagy 20-as évekbeli filmjeire, melyek között szociológiai tárgyúak is voltak,a Bauhaus keretei adtak lehetőséget.) A Munka-kör fiataljai tudatában vannak a filmművészet aktualitásának,nem véletlen,hogy külföldre kerülve,többen is végleg eljegyzik vele magukat (Kepes.Trauner) és ismeretes Vajda vágyakozása, hogy eizensteini, pudovkini szellemben filmet csináljon. Motívumaik illusztrálására, idézem Kepes György kiadatlan visszaemlékezéseiből a következő sorokat: ,,A húszas évek végén a szociális igazságtalanságok, különösképpen a magyar parasztság embertelen feltételei mélyen megdöbbentettek. A viszonylatokhoz képest a festészet az emberi kifejezés túlságosan is vérszegény eszközének tűnt; a filmkészítés viszont olyan útnak tetszett,mely egyaránt megfelelt vizuális érzékenységemnek és szociális lelkiismeretemnek." 1930-ban, a gazdasági mélypontra zuhanás és a politikai terror fellobbanása az avantgarde tevékenységét erősen bénította. A nyilvánosság amúgy is szűk lehetőségei megtizedelődtek; ami tovább élt,az is lassan új minőséggé alakult. 1930-ban még egy sor olyan képzőművészeti kiállítás volt, ahol a magyar avantgarde szerepelt: így a „progresszív fiatalok",a Korniss-Vajda-Kepes-kör a Tamás Galériában,a KUT kiállításán pedig a Nemzeti Szalonban együtt volt látható CzigányDezső, Dési-Huber, Derkovits, Egry, Hegedűs Béla, Kassák, Kepes, Korniss, Kozma Lajos, Ligeti Pál, Molnár Farkas, Mattis-Teutsch, Reiter László,Schaár Erzsébet, Schubert Ernő,Szobotka,Szőnyi, Trauner, Vajda, Vilt Tibor, Ziffer Sándor. 20
