Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)
Korner Éva: Adalékok a magyar képzőművészeti avantgarde történetéhez a két világháború között. Kassák Lajos helye a magyar avantgarde tendenciákon belül
badítása nem köthető pártprogramhoz,(Kezdetben még nagyon közel járt ehhez a felfogáshoz Mácza, 1921-ben a „gazdasági" mellett a „lelkek" forradalmát követelte,amelyet „a művészetek zászlóznak".) A MA törzsgárdájának túlnyomó része lázadt a képarchitektúra hermetikus purizmusa ellen. Barta és Uitz kiváltak a lapból,Mácza is szakított Kassákkal. Bartaaz Akasztott Ember című lapjának megjelentetésekor a következő szöveget küldte szét: „Menekülés a kék barlangból - vagy miért kell megcsinálni az Akasztott embert?" és indokolásában kijelenti,hogy „A kék barlangokban,az önmagáért való művészet,az izmusok ópiumtanyáin újra proklamálták a művészet öncélúságát." Barta programja egyébként rokon szellemű az orosz produktivistákéval,csak míg azok egy győztes forradalom alapján léptek fel, a „par excellence" művészet ellen, Barta a még kivívandó kollektív gazdasági rendért való harcot helyezi a művészeti teremtés feladata elé. Uitz Az Egység képzőművészeti reprezentánsa. (Tudvalevő, hogy 1924-ben Barta is csatlakozott az Egységhez.) Uitz a képarchitektúrával szemben igazi reneszánsz értelemben vett közönséget és közösséget, kollektív megértést igénylő „kollektív művészeti formát" akart kidolgozni,a klasszikus művészet humántartalmát és kompozíciójának szimbolikus módszerét proletkultos tendenctartalommal megtöltve.Célja,módszere és képi formája valójában egyenesen az 1919-es forradalom hónapjaiban alkotott műveihez nyúlt vissza. A képarchitektúra módszere hagyott ugyan nyomot Uitz gyakorlatában,de abszolutisztikus elvét soha nem fogadta el.Csak a „nagy" kompozíciónak alárendelt, ún.„analitikus" kompozícióban alkalmazott geometrikus absztrakt formákat. Uitz művészete képviselte tehát a magyar avantgarde 19-es elgondolásainak legegyenesebb kontinuitását, de a forradalmas hónapok társadalmi utópiájához képest adekvát forma most bázis nélkül maradt.Uitz nem tudta elfogadni az absztrahált forradalom jelképét, a képarchitektúrát, és a kor uralkodó problematikájára-a modern gépesítés és a Metropolis esztétikájára - mely eltérő tartalmakkal, de mind Nyugat-Európában, mind a Szovjetunióban aktuális volt - szintén negatív választ adott. Ugyanakkor - 1922-ben - Kassák szorosabbra fűzte kapcsolatait Moholy-Naggyal,és a Berlinben olyannyira felszínen levő, majd a Bauhausban alaptételeiben kidolgozott „modern élet-művészet" kapcsolat kérdéseire igenlő választ ad.Dokumentuma ennek a Moholy-Naggyal közösen kiadott Új művészek könyve,amelyben a modern technika,a modern metropolis esztétikáját magáénak ismeri el. Bár ez a közeledés megtörtént,a Bauhaus körül csoportosuló fiatal magyarok (Molnár Farkas, Breuer Marcell,Bortnyik, Weininger) állásfoglalása lényegesen tovább lépett Kassákénál, aki végig a magyarországi szituáció kihelyezett őrszeme volt. A Bauhausbeliek a praktikus célokat hangsúlyozták 1924.évi nyilatkozatukban,mely a Magyar írásban jelent meg: „a mai kor racionális szelleme elveti a társadalmi és ebben a tudományos, művészeti és politikai utópiákat,és praktikus feladatok elé állít minket. ... A szigorú racionális gondolkodás szimbóluma a geometrikus forma és a számegység,..." szisztémájuk, bár látszólag közelebb áll Kassákéhoz, mint Uitz formarendje - egészen nyilvánvalóan ellentétes volt a képarchitektúra emberi,társadalmi és politikai utópiájával. 16
