Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)

Korner Éva: Adalékok a magyar képzőművészeti avantgarde történetéhez a két világháború között. Kassák Lajos helye a magyar avantgarde tendenciákon belül

A Bauhausban a műfaji hangsúlya praktikus építészetre tolódott át.,,A ház problémája része az utca problémájának. A konstruktív gondolat radikális keresztülvitele teremti meg az új városban korunk szintetikus rendjét" - írják a továbbiakban. Az utópiától azonban ez a munkálkodás mégsem volt oly mértékig mentes, mint ahogy a fenti kijelentésekből gondolni lehet. Példaképpen a Bauhaus „totális színház" elvét említhetjük - ezzel foglalkoztak a magyarok között Moholy-Nagy, Molnár Farkas és Weininger Andor is. Az ilyen színház áttételes jelentősége nyilvánvaló. Az a bravúr,amellyel a különböző fajta, különböző technikai szinten álló játékokat szinkronizálni és egyidejűleg vizuálisan felfoghatóvá tenni akarták - az egyéniség és a cselekvés partikularitásának tagadására irányult, és a kiteljesedő embert és az emberi cselekedet mindenoldalú kibontakozását,a közegellenállást legyőző felszabadult aktivitást,vagyis végső soron az ember győzelmét a világ felett szimbolizálta. * 1925-től,de főleg 26-tól sok emigráns hazatérésével hazai földön ismét megerősödtek az avantgarde erők. Helyzetük azonban az immár világosan kirajzolódó művészeti irányzatok hadállásaiban igen hátrányos,gyakorlatilag akkor is illegális,mikor még eltűri a rendőri önkény,mely azonban 1930 táján ismét megerősödik. Az 1925/26-30 közötti időszakban a mindinkább provinciálissá szűkülő magyar művészeti életbe az avantgarde nyit európai távlatot. De csak egy résnyit. A magyar „korszellem" ellenük munkálkodik. Kassák 1926-ban,hazatértekor azonnal lapot alapított,a Dokumentumot,amelyet alig egy év múltán az érdeklődés híján kénytelen volt maga megszüntetni,ezután megindította a Munkát,amely már inkább alkalmazkodott a hazai lehetőségekhez. Bortnyik a Bauhaushoz hasonló iskolát szeretett volna indítani Budapesten, ha nem is oly nagyarányút,de annak praktikus tanulságait érvényesítőt. Ehhez sem akadt elég pénz, így egy kifejezetten reklámgrafikai iskolát indított, melyben egymaga tanított, bár előadásokkal segítették őt Hevesy és Molnár Farkas. Itthon hamarosan kiderült, hogy az emigrációban kialakult műfajok,eszmék,célok vagy teljesen alkalmatlanok,vagy ha funkcionálni akarnak,erősen átalakításra szorulnak. A magyar avantgarde különböző időszakának megvolt az adekvát műfaja és formanyelve. A tízes évek „nagy" kompozíciói,és hagyományos,főleg festői és rajzi eljárásai helyébe a bécsi Ma körében a képarchitektúra - mint egy közeg híján maradó eszme jelképes és absztrakt formája került (mely ugyanakkor nem zárta ki a dadaista megfogalmazást, és nem is volt ellentétes azzal); a műben a személyes kézjegy nyomai majdnem hogy eltűntek. A nagyobb sodrású központokban,ahol a művészetnek kiélezett, illetve új társadalmi szituációk kérdéseire kellett választ adni, nagyarányú műfaji földcsuszamlások következtek be. Mácza jános Moszkvában 1928-ban Művészet a Szovjetunióban és a képzőművészek feladatai című 17