Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)
Korner Éva: Adalékok a magyar képzőművészeti avantgarde történetéhez a két világháború között. Kassák Lajos helye a magyar avantgarde tendenciákon belül
zálása érdekében áthágja az „élet" és „művészet" polgárilag megszemlélt válaszvonalát is. (Olyan törekvés ez,amely a 60-as és 70-es évek művészetében ismét erőteljesen az előtérbe került.) * A bécsi emigráció története és elvi, valamint formai-műfaji problémái feldolgozottabbak az előbbiekben jelzett magyarországiakénál. A Kassák forrásértékű művében, Az izmusok történetében ,de Szabó Júlia, Bojtár Endre, Illés László, Borbély László, Bori Imre meg jómagam publikációiban érintett kérdéseket ebből az alkalomból mellőzni lehet. A bécsi csoport mozdulatait csak néhány fő pontban jelezném. Helyzetük első megfogalmazása Kassák képarchitektúra elmélete - erre vonatkozólag nem a sokat idézett manifesztumokat idézem,hanem a már említett,nem publikált levé! mondatait,amelyek talán kevésbé készek a kinyomtatott szövegénél, de azért becsesek, mert a megfogalmazás első tapogatózásának nyomait viselik magukon. Kassák Hevesynek írta e mondatokat 1921-ben: „Ma újra születtem.Tegnapi világszemléletemhez egy plusszal,a jelszó nélküli emberrel. A forradalmi hullámok,ahogy azok a háború után átcsaptak rajtunk,aforradalmi vezetők pártvezérek lettek,a tömegek visszazökkengetnek a háború előtti apátiába - ..." Továbbá: „mert én egyenes vonalban eljutottam a kollektív individuumig,a tömeg pedig rohamosan züllik vissza a kispolgári impresszionizmusba." Kassák a képarchitektúrát, mely főleg az orosz absztraktok,szuprematisták,a konstruktivisták stb.tanulságain nevelődött - sajátos magyar emigrációs elméletté alakította,amely a letűnt társadalmi forradalmi lehetőség helyébe aszemélyes individualitás lehetőségét helyezte. A képarchitektúra-elmélet olyan helyzetet próbált formába önteni,melyben - a forradalom bukása után - a személyes felelősség kénytelen felváltani a tömegekét. Különös, kollektíva nélküli kollektív művészet ez. A képarchitektúra-elmélet további megvilágítására még érdemes Kassák mellett másik művelőjét, Bortnyikot is meghallgatni.Többek között így érvel 1922-ben a Magyar írás hasábjain Hevesyvel szemben: ,,A képarchitektúra .. .nem kifejezése az individualista művész hangulatának. Hanem a kollektív társadalomért harcoló ember etikájának,hitének..„az ember és a mindenség harmóniájának reális formában való megjelenése. Bizonyos, hogy ez csak a kezdet, első lépés a megtalált úton. A képarchitektúra még nem kollektív művészet,hiszen a kollektív társadalom sincs még itt. [A képarchitektúrának] formailag függetlenül minden egyéb életjelentéstől,önmagában van élete. A képarchitektúra a kollektív életet élő individuum harmóniáját,aktivitásának, önmagának, embertársainak és minden más életjelenségnek igenlését fejezi ki..." Ezúttal a ,,képarchitektúra"-elmélet absztraháló,minden szempontból elvonatkoztató vonását emeljük ki,de azzal a megjegyzéssel, hogy ez főként 1922-ig,tehát tulajdonképpen a végleges megfogalmazás időpontjáig dominált. Ez az elmélet rendkívül precízen fogalmazott meg egy történelmi-szellemi szituációt,az emigráció talajvesztettségét,a távolba futott forradalmi perspektívát és Kassáknak azt a meggyőződését, hogy „az Ember" felsza15
