Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)

Megjegyzések Kassák Lajos korai műveinek sorsához (G. M., Gy. P. P. G.)

rat, nem tértek le az egyenes útról és kitartottak a saját meggyőződésük mellett. Ennek az intaktságnak ma már látom beérő gyümölcseit és hiszem, hogy ezt Maga is így látja,és ehhez gratulált levelében." (1963.április 19.) Nyilvánvaló, hogy Kassákannak az igénynek, hogy folyamatos képzőművészeti életművet mutasson fel, nem felelhetett meg - többek között az általa leírt okoknál fogva sem -, de ezt érthetően nem vallhatta be. Az antedatálás kényszere ellenállhatatlan erejű volt, hisz ez lehetőséget nyithatott a nyugat-európai érvényesülés felé. Levele az igazságot, de nem a teljes igazságot tartalmazza. A Kassákra nehezedő nyomást Vasarely 1964. november 9-i levele is érzékelteti: „Én biztosra veszem, hogy [Denise René.- szerk.] rövidesen megjátssza Önnel a nagy játékot.Természetesen fájlalja, hogy a múlt műve i kisszámúak. Nem érti, hogy miért nem „rekreái" egynéhány collage-t,öreg papírokból,a meglévő fényképek alapján.Chagall, Braque, Miro,főleg Arp nagyban űzik ezt a sportot, csak aláírva, dátum nélkül. A chronológia beiktatása csak a katalógusban történik meg. A többi hírt majd Klárika személyesen mondja el. ..." Carl László 1965-ben adta ki a Kassák műveit tartalmazó ún. Panderma-mappát,amely részben húszas években készült kompozíciók nyomán alkotott metszeteket, részben új műveket tartalmaz. A példányszámra abból következtethetünk, hogy 1965.február 2-án kelt levelében Carl László ezer aláírást kért és kapott Kassáktól, melyeket ő ragasztott rá az egyes nyomatokra, s pecsételt felül. Kassákot 1964-ben kereste meg a müncheni Klihm,valamint a genfi Krugier Galéria,

s mindkettő kiállítást rendezett munkáiból. Az általuk megvásárolt képekre a dadaizmus ötvenedik éve alkalmából rendezett zürichi kiállítás katalógusából következtethetünk. A Krugier Galéria tulajdonaként 6 darab,1921 és 1923 közötti képarchitektúra szerepelt. Az 1966-os zürichi kiállításon bemutatott műveknek jelentős része azonosítható; a Krugiergyűjteményből, Denise Renétől, illetve Kassák tulajdonából származtak. Arra, hogy Kassák életében mi is maradt itthon a húszas évek anyagából,az 1968-as székesfehérvári és a hasonló anyagból rendezett, 1969-es debreceni, Perneczky Géza által rendezett kiállítás katalógusa világíthat rá. Debrecenben például négy korai olajkép szerepelt az 1922 és 1929 közötti időszakból, melyek közül egy ma a Kassák Múzeum tulajdona. De Magyarországon volt még a Steyer autó című kollázs (ma Carl László tulajdona), a Gallerie Forthcomin című kollázs (ma Galerie Gmurzynska, Köln tulajdona), vagy a Kollázs vörös rombusszal (szintén a Galerie Gmurzynska tulajdona). Kassák Lajosné vette fel a kapcsolatot a Gmurzynska Galériával a hetvenes évek elején ; jó néhány korai alkotás került ide. A nürnbergi Kunsthalle 1971-ben vásárolt Kassák özvegyétől. A hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején a New York-i Matignon Galéria (majd Kövesdy Galéria) tulajdonosa, Kövesdy Pál létesített kapcsolatot Kassák Lajosnéval. Nagy és átfogó avantgarde gyűjteményében Kassák főleg az 1950-60-as években készült munkáival szerepel. Tudomásul kell vennünk tehát azt a szomorú tényt, hogy a festő Kassákot késve fedezte fel a magyar közélet és kultúrpolitika. Múzeuma 1976-ban létesült. Életművének java eközben szinte teljes egészében országhatárainkon kívülre került. Azt is láthattuk,hogy Kassák képei mintegy negyven éves késéssel nyertek elismerést és kerültek műkereskedelmi forgalomba; majdnem fél évszázaddal megfestésük után. Mire tehát komoly érdeklődést váltottak ki,

s nagy értéket képviseltek,addigra számuk, mint láttuk,felette korlátozott volt. (Ha csak nem vesszük figyelembe az antedatálás sajnos oly sokszor használt eszközét.) A késleltetett beérkezés torz szabályszerűségeinek megfelelően alakult ki az a hely143