Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)

Korner Éva: Adalékok a magyar képzőművészeti avantgarde történetéhez a két világháború között. Kassák Lajos helye a magyar avantgarde tendenciákon belül

leményt alakítson ki.Bortnyik Kassák előszavával ellátott albuma 1921-ben,Kassák Biidarchitektur kötete az elmélet manifesztációjával 1922-ben látott napvilágot. Hevesy viszont - és itt a forrásanyag bizonyságát hívhatjuk tanúnak - Kassáknak egy a kidolgozott képarchitektúra-elmélet szempontjából még korai levélbeli vallomására alapozta ítéletét.Ilyen körülmények között a nézetek nem tisztázódhattak. (Közbevetően meg kell jegyezni, hogy az előző és néhány következő észrevételhez a Hevesiné Kálmán Kata birtokában levő levelezési anyag adott alapot.) Ebből derült ki például - hogy egy további példát említsünk-az is, hogy a Hevesy által soha nem látott, de Moholy-Nagy által elsietetten elítélt SchwittersMerz-alkotások,amelyekről Moholy-Nagy levélben számolt be Hevesynek,lettek az alapjává a Művészet agóniája c. Hevesy-cikk egyik megalapozatlan főtételének. Ugyanilyen tájékozatlanságon, bár jóindulatú igyekezeten alapult Hevesy 1922.évi cikke Uitzről, melyben az 1919-es forradalmi szituációban adekvát művészi formát az ellentétes körülmények között is érvényesnek tartotta. Figyelmen kívül hagyta magának Uitznak útkereső problémáit,

s azt, hogy ezeket a problémákat is mily nagy mértékben determinálták a bizonytalan külső körülmények.Nem vett tudomást a hároméves distanciáról, Uitz személyes helyzetének labilitásáról és a magyarországi, de minden egyéb kelet- és közép-európai társadalmiszellemi alapváltozásról,és Uitzot olyan művészként üdvözölte, mint aki a szuprematizmus és a proletkult között azt a megoldást képviseli,amelyet hiába keresnek Európa-szerte oly lázasan a különféle izmusok. Ami az 1919-es avantgarde hagyomány magyarországi továbbélését illeti,szellemi támogatást, leginkább az említett folyóiratoktól kapott, s a Belvedere, a Helikon, majd a Mentor könyvesbolt,a Tamás Galéria vállalta a kiállító szerv szerepét. A KUT - melyben ugyan uralkodó pozíciót az álmodern magyar neo-impresszionista tendenciák töltöttek be,szintén nyújtott némi szereplési lehetőséget. Az 1919 előtti és Magyarországon tovább élő profétikus hang most valami hangsúlyosan ájtatos,elcsendesülő és klasszicizáló tendenciává alakult,ez hatott a fiatal Derkovitsra is. Néhány jellemző tünet a baloldali sajtóból: Raith Tivadar a Magyar írás szerkesztője 1922ben (!) kijelenti: ,,A l'art pour l'art individualizmusa dadaista anarchiában tombol,de mi, fiatal művészek a hittelen, kínokban vonagló Európa testén már újra kitűzzük a lázadó hit szentelt lobogóit." Majd ugyancsak Raith,1924-ben,egy igen érdekes közleményben, amelyben pontos adatokkal és objektív kommentárokkal ismertette a legaktuálisabb európai - köztük az orosz-szovjet izmusok programjait -,végül ezt a következtetést vonta le: ,,A közelmúlt kultúrtörténetének dokumentumai ezek a kiadványok. Érdekesen tükröződik bennük az a zűrzavar,ami ma Európa szellemi válságának hű képét adja.De egyúttal rávilágítanak arra az igazságra is,aminek a Magyar írás kezdettől fogva harcos hirdetője volt,hogy a kaotikus és egymásnak ellentmondó programok nagyhangú hirdetése helyett komoly és elmélyült művészet kell. Nem teória,hanem alkotás.- Ezek a programok és teóriák a múlt emlékei.- A jövő az alkotó művészeké." Nyilvánvaló, hogy a „teória" és az „alkotás" ilyen alternatív szembeállítása valójában az ösztönös-impresszív tendenciák teóriája - azoké,amelyek ellen - ha egymás közt mégoly 13