Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)

Andrási Gábor: Látvány és konstrukció. Kassák Lajos festészete 1950-1967 között

ANDRÁSI GÁBOR] LÁTVÁNY ÉS KONSTRUKCIÓ KASSÁK LAJOS FESTÉSZETE 1950-1967 KÖZÖTT Amikor Kassák 1949-ben kiszorult a művészeti életből - lapjait,a Kortársat és az Alkotást 1948-ban megszüntették; írásai másutt sem jelenhettek meg - már csaknem két évtizede felhagyott a rendszeres képzőművészeti tevékenységgel. Egykori önmaga,a képarchitektúrák festője szinte elérhetetlen mélységbe,egy hősi,ám látszólag végérvényesen letűnt időszak múlt-kútjának fenekére merült alá.Kassák a képarchitektúra-programmal (és a mögötte meghúzódó szellemi és társadalmi radikalizmussal) nem egyik napról a másikra szakított; a bécsi emigrációból 1926-ban hazatérve, a két világháború közötti Magyarország megváltozott viszonyait túlbecsülve kísérletet tett mozgalmának és festő-önmagának „átmentésére."

1 Kudarcot vallott: lapja,az egyébként kitűnő Dokumentum fél éven belül megbukott,és képarchitektúra-kiállítása (1928.Mentor könyvkereskedés) negatív kritikákat kapott, valójában azonban teljes közönybe fulladt. Mindamellett legalább ilyen fontos az a tény is, hogy Kassák maga is erőteljes „korrekciót" hajtott végre bécsi programján : a konstruktivista messianizmust a képarchitektúrák formanyelvét felhasználó design-szemlélet váltotta fel ; Kassák (akárcsak az 1928-tól reklámművészeti iskolát vezető Bortnyik) az alkalmazott grafika területére vitte át egykori avantgardista konstruktivizmusát: „az élet forradalmából az életforma szorgalmas reformja lett."

2 Mindezek tükrében nem lehet különösebben „meglepetésszerű", hogy mikor 195U táján Békásmegyeren, kényszerű „belső emigrációjában" Kassák ismét rajzolni és festeni kezd, keze alól zömmel tájképek,csendéletek,ember- és állatábrázolások kerülnek ki; „figurális" munka mindahány; húszas évekbeli absztrakciója mintha nyomtalanul tűnt volna tova művészetéből. A helyzet tökéletesen érthető: Kassák szeme előtt viharos gyorsasággal játszódott le a magyar avantgarde „második halála": a fordulat évével - úgy tetszett: immár végérvényesen - száműzetett a hazai művészet nyilvánosságából az absztraktok és „formalisták" több generációja is; megszűnt és röpke intermezzónak tűnt az Európai Iskola: Kállai Ernő és társai elvesztették pozícióikat és állásaikat egyaránt - csoportjaik mintha nem is léteztek volna. Kassák, mint képzőművész Békásmegyeren hasonló sorsra jutott festőbarátja,Gadányi Jenő aktív közreműködésével csaknem mindent „élőiről" kezdett.Amire az avantgarde hőskorában (akkor legalábbis úgy látszott) nem volt szüksége: a festő-mesterség elsajátítására, a szakmai részproblémákkal nap nap után történő szembenézésre,egyfajta szisztematikus, stúdium jellegű munkálkodásra tett kísérletet az ötvenes évek elején - túl hatvanadik születésnapján. Az oly gyakorta tanítványokkal körülvett és határozott pedagógiai ambíciókkal megáldott mester és próféta ezúttal tanulóvá lett: elfogulatlan festő-szemmel tanulmányozta „a megújuló és elhaló,majd ismét megújuló természet"

3 életét. Ne értsük félre: Kassák Békásmegyeren sem egyszerűen és kizárólag „természet után" dolgozott, hanem Gadányi módszerét tette magáévá: látványfestészete nagyrészt a természeti élmény nyomán születő „műtermi" képek sorozata. Kassák tehát „a látvány emlékképeit festi őszinte,gátlás nélküli elengedettséggel."

4 A látványt elemezni,és annak fő szerkezeti törvényszerűségeit felismerve természetelvű,ám tökéletesen autonóm képet létrehozni - ez Kassák figurális festészetének lényege. Ezért teljesen téves korai,„épített" m