Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)
Korner Éva: Adalékok a magyar képzőművészeti avantgarde történetéhez a két világháború között. Kassák Lajos helye a magyar avantgarde tendenciákon belül
újnaturalizmus erőteljes előretörésekor e tendencia veszélyes,a magyar művészetben mindenütt lappangó potenciájára figyelmeztetett. 1945 és 1949 között,amikor e kérdések feltevése ismét lehetségessé vált,az idő valójában rövid volt az elmélyült történeti munkára és eredményeinek publikálására. Ekkor jelent meg Kassák Lajos Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig című kis könyve,amely érdekes módon nem érintette a maga szerepét és az elmúlt évtizedekben közvetlenül körülötte zajlott képzőművészeti eseményeket,továbbá Pogány Ö.Gábor könyve: A magyar festészet forradalmárai,amely a korábbiaknál szélesebb körben vázolt fel művészportrékat, de nem vállalkozott az összefüggő történet megírására. Ilyen jellegű munka az ötvenes évek végén kezdődhetett el. Bár az emigráció, a bécsi kör, a magyar Bauhausosok története és a berlini események sincsenek még kellőképpen tisztázva,a továbbiakban - ezek mellett - feltétlenül szükséges lesz, hogy történetírásunk foglalkozzék az emigrációval párhuzamos hazai avantgarde eseményekkel,valamint a húszas évek második felében az emigrációból hazatért avantgardisták itthoni szereplésével s tanítványaik sorsával.Ezek azok az időszakok,amelyekben, mint bevezetőben céloztam rá, jól elgondolt művészi célkitűzések sokszor csak jelentéktelen nyomokban,töredékes kísérletekben jelentkeztek. De ha a produktumok művészi értéke esetleg nem is jelentős, társadalomtörténeti fontosságuk annál inkább az lehet. A továbbiakban megkísérlem a magyar avantgarde mozgalmak eseményeit és irányulásait, programjait csoportosítani az 1919-es ellenforradalmat követő évtizedben - különös tekintettel azokra,amelyek az ország határain belül jöttek létre - és rámutatni arra,hogy az egyes időszakokban mely kifejezési formák, műfajok kerültek előtérbe. Véleményem szerint az előadás tárgyát képező magyar avantgarde képzőművészet kb. 1930—32-ig kísérhető nyomon. Ezután olyan mértékig átalakul, hogy bármily tágan kezeljük is a fogai mat, végképp értelmét veszti az elnevezés. Az építészet és a képzőművészet között ebből a szempontból fáziseltolódás van,a magyar CIAM-csoport ugyanis körülbelül ebben az időben még igen aktív. Meg kell jegyezni,hogy a „képzőművészet" gyűjtőnevet az avantgarde munkásságával kapcsolatban csak jobb híján lehet használni, hiszen az ide sorolható művészek egyes csoportjainak, pl. a Bauhaushoz tartozóknak, kifejezetten programja középpontjában állt a hagyományos műfajok eltörlése, de szükségszerűen áthágták a műfajhatárokat mindazok is, akik a művészetet alávetették a tömegek megnyerése,eszmék propagálása céljának,így a proletkultosok.a Munka-kör stb. 1919-20-ban a Tanácsköztársaság idején baloldaliságukkal kompromittált aktivisták és a Nyolcak volt tagjai,akik szintén fellelkesültek a társadalmi és vele a művészeti forradalom lehetőségén - amint ez a kettő minden avantgarde teóriában együtt jár -.emigráltak. Ismeretes, hogy az egyik fő székhelyük Bécs lett,ahol Kassák a MÁt szerkesztette váltakozó munkatársakkal,és itt alakult meg több más jelentős magyar művészeti fórum,az Akasztott Ember,az Egység,az Ék,a Panoráma stb. Bécsbe költözött a MA vezérkara: Kassák mellet Uitz, Barta,Újvári Erzsi,Bortnyik,Kassáról ide költözött 1922-ben Mácza János. 10
