Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)
Korner Éva: Adalékok a magyar képzőművészeti avantgarde történetéhez a két világháború között. Kassák Lajos helye a magyar avantgarde tendenciákon belül
A másik központ a Bauhaus volt,ez a nemzetközi és mégis olyannyira kelet-európai intézmény,amely mint menedék, magába szippantotta a világháborúban levert országok kiutat, jövőt kereső művészfiataljait - és nem véletlen,hogy a németek mellett a magyarok olyan fontos szerepet játszottak benne. Ezeknek sorában Moholy-Nagyot, Breuer Ma reel It, Forbát Alfrédet, Molnár Farkast, Papp Gyulát, Weininger Andort kell említeni, és évekig Weimarban élt, bár nem szervezetileg,csak szellemileg tartozott a Bauhaushoz, Bortnyik is. Berlin gyűjtőpont volt olyan szempontból, hogy a bécsiek és a Bauhausbeliek gyakran látogatták; ez elsősorban a Der Sturmnak volt köszönhető,amely sorban kiállításokat szervezett a modern magyar festőknek: Bortnyiknak, Mattis-Teutschnak, Moholy-Nagynak, Péri Lászlónak, Kassáknak, Kádárnak,Scheibernek stb. Volt,aki huzamosan le is telepedett Berlinben, mint Péri László; ő a költészettől a festészeten át az építészeti pályáig jutott el,és Berlinben beépült a baloldali német művészeti mozgalmakba,és a MÁval is tartotta a kapcsolatokat. Ugyancsak Berlinbe került és a politikai baloldallal lépett kapcsolatba Uitz Proletár Ifjúmunkás Tanműhelyének tanítványa, Ék Sándor. Moholy-Nagynak Berlin átmeneti állomás volt a Bauhaus felé. Itt élt átmenetileg Tihanyi, Nemes Lampérth.és hosszabb ideig Kernstok, Berény, Komját, Kállai Ernő - megosztva magát a Ma és a Bauhaus között -, valamint Durus-Kemény Alfréd.Sokan széledtek szét az ún.„utódállamokba": Kassán a Kassai Munkás, ill. Munkás című folyóirat körül népes írógárda csoportosult, közülük minket Mácza alakja érdekel elsősorban - ők kapcsolatot tartottak Kassákkal, Uitzzal, Bortnyikkal stb. Kassára került Ruttkay György is,visszatért Szlovákiába Kudlák,aki azért a bécsi MÁban továbbra is szerepelt. Pór Bertalan ugyancsak Szlovákiába költözött.Dobrovics Péter Pécsről Zágrábba települt, Mattis Teutsch Brassóba,de ő onnan összeköttetésben maradt a bécsi MÁ-val,és Berlinnel is,és levelezett a Budapesten tartózkodó Hevesy Ivánnal. A Szovjetunió is felszívott magyar avantgarde erőket. Mácza, Uitz, Barta, Újvári Erzsi, majd Kemény Alfréd itt telepedett le,és saját művészi problémáik összefonódtak a Szovjetunióbeli aktualitásokkal.SZU-beli kiállításokon részt vettek még más, nem itt élő magyar művészek is. Pl.egy 1924.évi nagy német kiállításon Moszkvában Péri László,és 1926-ban a „Nyugati forradalmi művészet kiállításán" Uitz-on kívül Péri, Bortnyik,Zilzer Gyula stb. Már ebből a felsorolásból is felmerül az az egyelőre nem is személyes magatartást, illetve stílust,szemléletet érintő, hanem egyszerűen talán csak kronológiainak is felfogható kérdés: az említettek közül ki, hogyan és meddig volt számottevő tényező a magyar művészet történetének szempontjából. Kassák, Bortnyik,az építészek közül Molnár Farkas később is főszereplő. Bár nem tértek haza: Mácza,Uitz és a tragikus véget ért Barta is számottevő alakítói maradtak a magyar művészetnek, Kernstok viszont - ez a nagyszerű kezdeményező és pedagógus,akinek esti iskolájában Derkovits és Bortnyik is tanult - hazatérése után csak mellékszereplő lett. Dobrovics teljesen elveszett számunkra,Ruttkay egy ideig a német „neue Sachlichkeit" szellemében érdekes grafikákat alkotott, de ezek már nem érintettek minket, Medgyes László Párizsban az avantgarde színpadkép jelentős művésze lett,Tihanyi,Pór Párizsban jó 11
