Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

Sasvári Edit: „A mi kultúránk nem lehet más itthon, mint külföldön"

Kassák Lajos kiállítása a Galerie Denise Renében, Párizs, 1960, fotó.147x228 mm, Kassák Múzeum, Itsz.: KM-F. 86.531. Nézzük tehát történetünk harmadik szereplőjét: ki volt ennek a „magyar kulturális exportnak" a fogadója? A párizsi Denise René Galéria 1960-ban már világhírű volt. Világhírét az alapozta meg, hogy különleges szerepet játszott a párizsi művészeti életben.

9 Párizs abban az időben az École de Paris virágzásának késő őszét élte. Mint egy öregedő hölgy, aki maga előtt is titkolja a hervadás jeleit. Valószínűleg még kevéssé volt tudatában annak, hogy a világ szemében az amerikai művészet mellett kezdete lehetne: „[Denise René] Önt, mint a legkimagaslóbb szimbólumot állította ki. Itt sokkal inkább kultúr-politikáról van szó, mint kereskedelmi akcióról." (Victor Vasarely levele Kassák Lajosnak, 1960. március 18. P1M KM-lev. 455.). A franciák nagyvonalúságával szemben összehasonlíthatatlanul kicsinyesebb a magyar vezetés álláspontja: „Amit itthon nem engedünk, arról nem mutatjuk nyugaton, hogy »van nálunk«." Aczél György levele Péter Jánosnak, 1960. március 11. MOL XIX-l-4-aaa-17.do-1960-43. doboz. 9. Denise René tiszteletére 2001-ben a párizsi Gentre Pompidou rendezett egy kiállítást, ami élő galériással francia állami múzeumban még nem fordult elő. „Denise René, l'intrépide: une galerie dans l'aventure de l'art abstrait, 1944-1978" (A rettenthetetlen Denise René - egy galéria az absztrakt művészet kalandjában 1944-1978). Szerk.:Jean-Paul Ameline, Véronique Wiesinger; Editions du Centre Pompidou, Paris 2001 (kiállítási katalógus); Denise, a rettenthetetlen. Denise Renével Cserba Júlia beszélget. Balkon, 2001/4., 32-35. 93